M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

ran kiszállott, és hasonló eréllyel sürgette a földreform végrehajtását és a végrehajtásról szóló írásbeli jelentések megtételét. Sürgette azonban a bizottság munkáját nemcsak az orosz katonai hatóságnak előbb említett kényszerítő fellépése, de sürgették maguk a demokratikus pártok is úgy a sajtóban, mint nyilvánosan kifüggesztett röpirataikban és hirdetményeikben. De sürgette maga a közvélemény is, amely halasztást nem tűrően követelte, hogy ezeréves álma mennél előbb valóra váljék. De sürgette a munkát a földigénylő bizottságnak saját jó lelkiismerete is, mert szükségesnek tartotta, hogy az ország érdekében a termelési munka minél előbb és minél hatékonyabban, meginduljon, ami csak azáltal volt elérhető és biztosítható, hogy minden földigénylő tudatában volt annak, hogy a sajátját műveli. Eltekiritve attól, hogy ezek esetleg a rendeleten túlmenően is a bizottság által kiosztott földbirtokok, bármennyire is görcsösen ragaszkodnak tulajdonosaik hozzájuk, a folyó évben megművelve egészen biztosan nem lettek volna. 2. Ugyancsak a fenti körülmények és indokok folytán döntött a földigénylő bizottság az elkobzandó ingatlanok ügyében is. E tekintetben sem volt a bizottság abban a helyzetben, hogy elsősorban - a rendelet értelmében - a megyei tanács döntését kérhette volna ki, hanem elkobzandónak mondotta ki azokat az ingatlanokat, amelyeknek tulajdonosai részben a saját tudomása, részben a politikai pártoktól, részben pedig a rendőrség politikai osztályától beszerzett adatok szerint a rendelet hatálya alá esnek. E tekintetben a 33 000-es végrehajtási rendelet előírja, hogy a földigénylő bizottság mily módon köteles az eljárást lefolytatni, és az eljárás eredményeképpen javaslatát a megyei tanácshoz megküldeni. Azonban erről az eljárásról tudomása sem lehetett a földigénylő bizottságnak, mert a végrehajtási rendeletet a megyei tanács küldönc útján csak május 4-én, tehát a bizottság munkája nagy részének már befejezése után juttatta el a földigénylő bizottsághoz darabonként öt pengős árért. Tehát ehhez a rendelethez alkalmazkodnia a bizottságnak a fentebb említett sürgető körülmények végrehajtott munkája miatt nem is volt módjában. 3. Az egyházi alapítványi birtokok igénybevétele tekintetében a földigénylő bizottság már több ízben leszögezte álláspontját, és annak alapján e tekintetben tett intézkedését ismételten fenntartja. Az egyházi alapítványi birtokok felosztása előtt a bizottság a ref. egyház képviseletében megjelent Göde Lajos lelkész és dr. Tancsa Gyula pénztárosnak 48 órai határidőt adott arra, hogy az egyház kezelésében levő alapítványok pontos kimutatását készítsék el és terjesszék a bizottság elé. Az egyház azonban ennek a meghagyásnak nem tett eleget, ennélfogva ezen előterjesztésre való tekintet nélkül döntött a bizottság az egyházi alapítványi ingatlanok felosztása tekintetében, s ezen intézkedés megtörténte után terjesztette csak be az egyház az alapítványi ingatlanok kimutatásait. 4. Ez utóbbi két pontra vonatkozólag is a már első pontban említett kiküldöttek és megbízottak teljes mértékben helyeselték a földigénylő bizottság eljárását, és feltétlenül kilátásba helyezték, hogy a bizottságnak ezen eljárása az Országos Tanács részéről is jóváhagyást fog nyerni. Mindezek alapján a földigénylő bizottság kéri a Pest megyei Földbirtokrendező