M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

tanács mégis ellenezte ezt, és ezelőtt néhány perccel'kaptam meg a megyei tanács; határozatát, amely a következő: „Lippai Imre szegedi lakos tárgyában, amelyben az algyői 124 kat. holdat kitevő mezőgazdasági ingatlanára vonatkozólag a nemzetgyűlés politikai bizottságának döntéséig az eljárás felfüggesztését kérte, megyei tanács a következőképp határozott: kérelemnek helyt ad, és elrendeli, hogy nevezett algyői ingatlanára vonatkozólag a kisajátítási eljárás és az ingatlannak juttatóttak részére való kiosztása a nemzetgyűlés politikai bizottságának döntéséig felfüggesztessék. Kérelmező Szeged város polgármesterének 10 702/1945. E. sz. A. alatt eredetiben becsatolt igazolványával bizonyította, miszerint vonatkozó kérelmét az Ideiglenes Nemzetgyűlés politikai bizottságához már beadta, azt Szeged város polgármestere már felterjesztette, valamint igazolta azt is, hogy nevezettnek az a tény előadása, miszerint a Szálasi-kormány halálra ítélte, valóságnak megfelel. Ehhez képest mondottak értelmében kellett határozni." Ehhez kommentárt fűzni nem kell, jól tudjuk, hogy mennyire félelmetes volt a Szálasi-kormány halálos ítélete, és milyen nagy bátorság kellett ahhoz, novemberben a proklamációt aláírni. Annak ellenére, hogy a földbirtok kiosztatott, s erről Lippai vejét, Jenéit ittléte alkalmával értesítettem, továbbra is szánt és vet, és megakadályozza, hogy az új tulajdonosok földjüket megmunkálják. Én erre vonatkozólag levelet intéztem Lippaihoz, melyben figyelmeztettem, hogy a földmunkálatok végzése csak saját felelősségére és kárára történhetik, s az új tulajdonosok a föld birtokba vételével csupán a szántási költségeket és a vetőmagot hajlandók majd megfizetni. (A megyei tanács határozata csak ezen levél elküldése után érkezett ide.) 9. Hédervári Lajos és Grüner Mária 320 holdas birtoka szintén felosztatott; erre nézve tanács szintén úgy határozott, hogy csupán a 100 holdon felüli terület igényelhető ki. Hivatkozom ez ügyben az R. 12. §-ának utolsó bekezdésére, mely szerint, ha kevés a felosztható föld, úgy a tulajdonos teljes birtoka, tehát az úri birtokként engedélyezett 100 hold föld is felosztható. 10. özv. vitéz Papp Györgyné tulajdonképpen már nem is tulajdonosa a földnek, várományos híján a Vitézi Székre szállott vissza, egyébként is állítólag azért, mert a föld megműveletlen volt, a Vitézi Szék az özvegytől visszavette, és Potyondy Károly ezredesnek adta oda. Ez a föld is felosztásra került; határozatot még nem kaptunk, miután a bejelentést csak későbben eszközöltük. 11. Özv. Mihály Lászlóné 142 holdat kitevő birtokából 34 holdat három félnek adott el 1939. szeptember l-e után; ez a terület teljesen elhanyagolt állapotban volt, részben még a múlt esztendei terméssel, s így annak felosztása az R. 13. §-a értelmében lehetséges. Határozatot a kiosztás késői bejelentése miatt még nem kaptam. Fentiek szerint látható, hogy végeredményben semmi mást kiosztani az egyedüli Pallavicini-uradalom földjén kívül nem lehet, ami csak felizgatta a lakosság kedélyét, és állandó elégedetlenséget kelt és sírással, fenyegetéssel adnak ennek kifejezést. Célravezetőnek találnám különösen a Lippai-ügyben eljárni, mert mégiscsak hallatlan dolog lenne, hogy olyan valaki, aki a demokratikus rendszernek ellensége volt, csupán egy véletlen folytán előnyben részesüljön azokkal szemben, akiknek talán kisebb volt a bűnük, mint Lippainak.