M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

hogy egyetlen hold földet vásároljanak maguknak.' Ez jellemzi hosszú ideig a város földbirtokpolitikáját is. így volt ez a város bugaci mintagazdaságában is. Most minden szempontot félretéve, azokat a nincsteleneket kell földhöz juttatni, akik anélkül, hogy földet vásároltak vagy kaptak volna, művelték a földet. Azok közül is elsősorban azokat, akik jelenleg is abban a helyzetben vannak, hogy földjeiket meg is tudják majd művelni. Várost is érintő szavaira Tóth László a következőkben válaszolt: A bugaci mintagazdaság elsősorban állattenyésztésre van berendezve. Ott valóban nem is kaphattak az ott dolgozók földet, de a város vezetőségének első gondja volt a munkások kenyerét és zsírját, egyszóval élelmét, ez év végéig természetben biztosítani. Aki pedig a várostól földet vásárolt, az kapott 25 éves törlesztési kedvezményt és vásárolt földje holdanként nyolc P-be került. Intézkedés van arról, hogy a bérlő földbérletét, ha arra új igénylő nem jelentkezik, el sem hagyhatja. Amennyiben pedig jelentkeznék, akkor az igénylőre a föld tulajdonjoga csak október 1-ével száll át, vagyis a bérlőt bérletéből senki ki nem mozdíthatja. Ezután Fekete Sándor szólalt fel, és azt kérdezte, hogy ha minden jobb állapotban levő mintagazdaságot feloszthatatlannak nyilvánítanak, akkor miből elégítik majd ki a földre rászorulókat. Szerinte fel kellene osztani minden olyan mintagazdaságot, ahol alamizsnáért, keserves éhbérért dolgoztatnak, mert az a tulajdonos, aki dolgoztat, de nem fizet, mindenképpen megérdemli, hogy birtokát az arra érdemes kisembereknek szétosszák. Javasolja továbbá, hogy a bugaci legelőt hagyják meg, mert azt nemcsak Kecskemét, de az egész ország állattenyésztésének fejlődése megkívánja. Sima Ferenc bizottsági tag javaslatára Kovács Jenő átveszi az elnökséget. Sima Ferenc felolvassa határozati javaslatát.

1 Ezután Bánó Mihály kér szót. A földigénylő bizottság munkáját könnyű támadni, kritizálni. Kritizálás helyett az összes pártoknak ki kellene venniök részüket, természetesen erejükhöz mérten, a földigénylő bizottság munkájából. Mi, kommunisták, most is, a cél előtt is arra törekedtünk, amelyre minden magyar embernek törekednie kellene, ha a jövő esztendőben is kenyeret akar enni. Részéről minden olyan egyént reakciósnak tart, aki gátolja a földigénylő bizottság munkáját, ahelyett; hogy elősegítené azt. Belátja, hogy az ilyen hatalmas horderejű munkát, melyet a földigénylő bizottság végez, hiba nélkül elvégezni nem lehet, de lehetetlennek hisz minden olyan javaslatot, amely kimondaná, hogy a tévesen felosztott földek birtokleveleit, melyeket a földművelésügyi miniszter úr két teljhatalmú megbízottja hozott magával, s amelyeket Sima bizottsági tag úr elég lekicsinylően telekkönyvi levélnek nevez, a földigénylő bizottság megváltoztassa. Ez a változtatás nem lenne helyes, mert bizalmatlanságot szülne a földigénylő bizottság munkájával szemben a földigénylők között. Szerinte ezeket a hibákat úgy is ki lehetne küszöbölni, ha a különböző pártok karöltve támogatnák a földigénylő bizottság munkáját. Mert ebben az agrárforradalomban, mely most hazánkban leját1 Sima Ferenc és Tóth Dezső javaslatai eddig nem kerültek elő.