M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

hogy ha a termés az uraságé még, „mit érnek akkor a földdel?" Súlyos problémátjelent a községek közti határvillongás, amelynek se szeri se száma. A földszűkiben szenvedő községek általában nekimennek a szomszéd község földjének és felosztják. Korrupció is előfordul. Nagykállón pl. a földigénylő bizottság munkája egy lépéssel sem haladt előre, mert a tagok maguk számára igényelt földdel voltak elfoglalva, olyannyira, hogy a nép már azt kezdte beszélni, hogy nem lesz az egész földosztásból semmi. A földigénylő bizottságok általában visszatükrözték passzivitásukban is, radikalizmusukban is a parasztság hangulatát, nem tudták vezetni, irányítani azt, hanem uszályában kullogtak. Ennek fő oka pártunk vidéki gyengeségében rejlik, sok helyen a földigénylő bizottságnak egyáltalán nem volt kommunista tagja. A vetés általában gyengén áll. (Például Kisvárdán 10%, a nyírbátori járásban 25%, a ligetaljai járásban 40-50% van körülbelül bevetve.) A tavaszi munkák ténylegesen megindulnak ott, ahol a földet megkapja a paraszt. Általában fogadkoznak a parasztok, hogy a nekik juttatott földet megművelik. Viszont egyes helyeken csak egy-két holdat igényelnek azzal, hogy úgy sem tudnának többet állat, szerszám nélkül megművelni. Általában 70-80% lesz bevetve becslés szerint. Az állathiány általános, viszont Szatmárban fölös számban van traktor,, csak traktorvezető kellene. Telepítés. Bár sok helyen feltétlenül szükséges lenne, mert alig van föld, senki se akarja otthagyni a falut. Inkább egy-két holddal megelégednék, de áttelepülni nem akarnak. Szükséges lesz különböző kedvezményekkel előmozdítani az áttelepítést, és ellensúlyozni a parasztság húzódozását. A párt mindenütt a hajtóereje a földreformnak. A falura vezényelt pártmunkások beváltak és oroszlánrészben az ő munkájuknak köszönhető, ha a földosztás rövidesen befejeződik. A kiküldötteknél gyakori hiba volt munkájuk szervezetlensége. Például a Szabolcs megyei megbízott több járással egyáltalán nem állt kapcsolatban, és így az ottani munkát irányítani nem tudta, a földosztás menetéről képe nem volt. Ült a megyei székhelyen, várta a jelentéseket - amelyek természetesen nem jöttek. Kétségtelen, hogy a közlekedési nehézségek nagy akadályt jelentenek, de a feladat nem megoldhatatlan, ha jelentőségét, a járási megbízottakkal való kapcsolat állandó szükségét a megyei megbízott felismeri. A munka szervezetlensége jelentkezik abban is, hogy a megbízottak úgyszólván sehol sem tudtak konkrét adatokat mondani a felosztásra váró, a már felosztott föld mennyiségéről, a vetés állásáról stb. A vidéki pártszervezetek általában nem mozgósítottak eléggé. Nyíregyházán, Kisvárdán a pártházban - belül és kívül - egy földplakát sem volt látható. Nyíregyházán egy csomó pártplakát felhasználatlanul hevert az egyik helyiségben. A nyíregyházi „Magyar Nép" április 3-i száma csak egy ünnepélyről szóló megemlékezéssel, a kisvárdai „Szabad Nép" április 5-i száma egy szóval semtesz említést a földreform munkájáról. A titkárok ezt azzal indokolták, hogy a téma már „nagyon elcsépelt, a közönség már unja". Ez mutatja, hogy a földkampány nem volt eléggé beállítva a pártmunka tengelyébe és a közvélemény középpontjába. Ez mutatja egyúttal a vidéki pártszervezetek politikai gyengeségét. Ennek a politikai gyengeségnek az eredménye a szervezeti gyengeség. Nyíregyházán (kb. 45 000 lakos) a párttagok száma kb. 300, Kisvárdán (kb„ 280 r