M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
szabályozni a kapitalizmus funkcióját és intézményeit, de az alapokhoz a világért sem nyúlna hozzá, mert ez sértené a magántulajdont, és abba a gyanúba keverné a pártot, hogy a kommunistákkal cimborál, ettől pedig isten óvjon minden jótét lelket. A szabadságjogokra, az általános és titkos választójogra vonatkozó követelések határozottak, és ezek ígérik a népnek a legtöbbet. Úgy gondolják, ha egyszer sikerülne létrehozni egy országgyűlést, amely híven tükrözné a tömegek akaratát, annak a parlamentnek a kezében rendkívüli lehetőségek volnának." 11 A Kisgazdapárt óvatos programján csak akkor hökkenünk meg, ha - figyelembe véve a mögötte álló jelentős szegényparaszti tömegeket, az ő indulataikat - forradalmi pártnak hisszük. Ha azonban a vezetők által képviselt és alkalmazott politikai irányvonalnak megfelelően liberális burzsoá pártnak tekintjük, akkor e programadáson nincs semmi csodálkozni valónk. Legkevésbé annak agrárvonatkozásait illetően. A liberális burzsoá pártok agrárprogramjaiban a lényeg: földreform megváltással, de csak olyan mélységben, mely a közép birtokos gazdaságok és kiváltságok megmaradását még nem veszélyesteti. Vagyis tűnjenek el a latifundiumok, és adják át helyüket a középbirtokoknak, nagyparaszti gazdaságoknak, váljék lehetővé számukra a teljesen szabad polgári fejlődés. Az adott helyzetben azonban a Kisgazdapártnak ez a homályos, igen mérsékelt követélése is szolgálhatta volna mint kezdet valamiféle változás, fejlődés megindulását, ha programját nemcsak nyilatkozatnak, hanem egyben harci feladatnak szánja. Ez azonban távol állott a Kisgazdapárttól. Sőt, 1938 decemberében, a párt akkori vezérének, Eckhardt Tibornak fogalmazásában megjelent földreform-javaslat - melyet minden valószínűség szerint Imrédy miniszterelnök földreformot ígérő demagógiája nyomán támadt közhangulat préselt ki a pártból - már nemhogy nem demokratikus, de alapkoncepciójában egyenesen reakciós volt, engedmény a fasiszta közszellemnek. Ebből a tervezetből már félreérthetetlenül kitűnik, hogy a földkérdést, a földreformot nem a nincstelen paraszti milliók legsajátabb ügyeként kezeli a Kisgazdapárt, hanem csupán a zsidó ipari tőke és a magyar agrártőke közötti ellentmondás megoldásának módjaként. „A politikai és gazdasági túlhatalmat jelentő zsidó részvényvágyon kötvényekkel való méltányos kártalanítás ellenében - hangzik Eckhardt javaslata - átengedi helyét a nagybirtokban heverő és onnan most részben kivonuló magyar nagytőkének. A magyar nagybirtokos társadalom ingatlanai teljes értékét fejlődőképes és virágzó részvénytársaságok részvényeiben hagyhatja meg . .. Nemcsak nem ellenszenves, de örömünnepe volna az országnak, ha az Eszterházy-család 400 000 holdjának legalább egy részét a föld felszínéről levinné a föld alá, és például a Magyar Ált. Kőszénbánya részvényeivel cserélné 11 Dobi István: Vallomás és történelem. II. köt". Kossuth Könyvkiadó 1962. 20. old. - Értékeli még Dobi István az 1930-as kisgazda-programot a Kisgazdapárt balatonkenesei megbeszélésén 1948-ban. [A második balatonkenesei értekezlet. Budapest 1948. 8. old.]
