M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

IRATOK A FÖLDREFORMRÓL

A gyűlésen a Nemzeti Parasztpárt, a Kommunista Párt és a szakszervezetek álltak ki egységesen a földért. Az ülést Diós István elnök nyitotta meg. „A ma nem csupán reform ideje, hanem a magyarság történelmi váltópbntja, melyen az egész jövőnk fordul meg." Tildi István szólt elsőnek a Nemzeti Parasztpárt részéről. „Sokat beszéltek a parasztság helyett, kevesebbet nevében. Amit mondtak, visszájáról mondták, félremagyarázva. Mikor azt kellett volna mondani: föld, azt mondták: lélek, nevelés! Mikor kenyérről, bérről volt szó, akkor erkölcsről, szellemről beszéltek. Mikor jogot követeltünk és a kényszer miatt panaszkodtunk, ők a történelemre hivatkoztak. Többé nem lehet fonákul beszélni. Most nyíltan megmondhatjuk, hogy gonosz és bűnös volt a múlt. Igen - útvesztője volt az alsó- és felsőház labirintusa mindenféle kezdeményezésnek és egészséges kibontakozásnak. Fojtogatott a nagybirtok. A kiszabott summák a létminimumot alig ütötték meg. Serdülő életek pusztultak el a rossz táplálkozástól tüdőbajban, vagy korai megrokkanttá tette egy életre a fiatal gyermeket. Nyíltan szembe kell nézni a múlttal, ha jövőnket tisztán akarjuk látni. A háború pusztító hullámai elsimultak, a politikai élet ziláltsága rendeződik, és az építés korszaka kezdődik. Nem szociálpolitikát akarunk, nem alamizsnát, hanem földet osztunk magunknak." Ezután a Nemzeti Parasztpárt földreform-javaslatát ismertette a szónok. A földreform nem lehet pártpolitika - mondotta tovább hiszen az egész dolgozó parasztság érdeke. Minél szélesebb megvitatás, alapos tárgyalás alá kell venni a javaslatot. Hálátlanság lenne bárkinek is közönyösen viselkedni oly szent készülődés iránt, melyhez hasonló csak az áldott anyáé, aki ugyancsak kezdődő új életet szül. Szabó János a Kommunista Párt részéről emelkedett szólásra. A mezőgazdasági proletariátussal - osztályhelyzeténél fogva is - sorsközösséget vállalt az ipari proletariátus. Van elég [föld]? - kérdezik. Mi tudjuk, honnan jönnek az ilyen hangok! És azt is tudjuk, miért, milyen érdekekért hangzanak el. Föld bőven van. A háború következménye az, hogy termelőszövetkezetek segítségével tudjuk biztosítani a kenyeret, a jövőt, össze kell fognunk, ha élni akarunk. Ha a Nemzeti Parasztpárt a nemzetgyűlés elé terjeszti a földreformot, mi dolgozók álljunk mellé, hogy minél hamarabb végrehajtására kerüljön sor. Diós Sándor a szakszervezetek részéről a következőket mondotta: Nem új ez a követelés, hanem évszázados pör. Börtönnel, halállal és megfélemlítéssel üldözték azokat, akik követelni mertek. Hogy mit féltettek azok, most már tudjuk. Beszéltek a földről, de csináltak háborút, új jelszavakat, a dolgozó népet pedig egymás ellen uszították, hogy könnyen uralkodhassanak fölötte. Nevetséges ellenfelünk az az érve, hogy osztott földön nem tudunk megélni, hiszen osztatlanon is megéltünk. 1919-ben nagy hibánk volt, hogy nem valósítottuk meg teljesen a földreformot. A reakció még azt a kis földet is visszavette, amit osztottunk. Jellemző, hogy a hagymakertészek igényelt földjét, a mezőhegyesi birtokot