M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)
AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM
tette, hogy ha a történelem ismét megadja majd a lehetőséget Magyarországon a földkérdés rendezésére, milyen célkitűzésekkel kell azt végrehajtani. Hogy a parasztkérdés mekkora súllyal nehezedett a magyar társadalomra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a Tanácsköztársaságot követő ellenforradalom is - melynek legsajátabb lényégé a forradalmi vívmányok megsemmisítése - kénytelen volt a földkérdés megoldását napirenden tartani. Legújabb kori történetünk egyik súlyos tehertétele lett, hogy társadalmunknak ezt a mélységesen mély, csakis demokratikusan megoldható problémáját először egy, a nagybirtokosok, nagytőkések hatalmát restauráló ellenforradalmi, fasiszta jellegű rendszer próbálta földreformmal megoldani. Megoldásról, annak még csak valamelyest számottevő kísérletéről egy ilyen rendszer részéről persze szó sem lehetett, mivel nem a megoldás valódi igénye, hanem csak a társadalmi helyzet kényszerítő erejének nyomása alatt cselekedett. A földreform jelszava, annak imitálása csak arra kellett az ellenforradalmi rendszernek, hogy takargassa vele antidemokratizmusát, népellenességét, s hazug eszközökkel, a nép becsapásával megpróbáljon magának bázist teremteni a reakció konszolidációjához. Az 1920-ban végrehajtott úgynevezett Nagyatádi-féle földreform 189 000 kat. hold földet juttatott 185 000 földnélkülinek, vagyis a falusi nincstelenek alig 1 / 5-ének. A juttatás átlaga az egy kat. holdat érte el csupán. Ezen felül 114 000 törpe- és kisbirtokos összesen 116 000 kat. holddal egészíthette ki földjét. További 110 000 igénylő: 59 000 hadirokkant és hadiözvegy, 41 000 iparos, 6000 közalkalmazott és továbbszolgáló katona stb. kapott együttesen 389 000 holdat. Ebből 1200 igénylő kapott 60 000 holdat; ebben van 910 átlag 39 kat. holdas „vitézi telek", a többi „mintagazdaság" és középbirtok. A nagybirtokból megváltott terület nagysága 632 000 kat. hold volt. A földreform után a 100 holdon felüli földbirtok részaránya az összes művelt földterület 53%-áról csupán 48%-ára csökkent. 7 A nagybirtokrendszer tehát könnyen átvészelte a földreformot. Azt a kevés, silány minőségű földet is, amit átengedett a földreform céljaira, jól megfizettette a parasztokkal. De a kiosztott földért cserébe nemcsak jó árat, nemcsak a szegényparasztok verejtékesen szerzett pénzét, hanem a jobb birtokmegosztás lehetőségébe vetett hitét is elvette ez a rendszer. Csak így történhetett - hozzávéve a Tanácsköztársaság utáni terrorhadjáratot hogy az a szegényparasztság, mely 20-30 évvel korábban a rendszer alapjait rázta meg állandó forrongásaival, a világháború utáni első évtizedben néhány erőtlen kísérlettől eltekintve, majdhogy nem némán, önmagát szinte pusztulásra szánva tűrte egy embertelen rendnek minden súlyát; lázadás helyett' „hol lehet altiszt, azt kutatta", egykézett vagy szektába menekült. A Nagyatádi-féle elvetélt földreform után a parasztság béklyós nyugalmát 'Lásd Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon 1919-1921. Akadémiai Kiadó 1962. 295. old.
