Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Üj kollektív szerződés és teljesítménybér-rendszer bevezetése A forintbérekben megállapított kollektív keretszerződés, mely 1946. július 29-én lépett életbe, megszüntette a kalóriarendszert, és a munkabéreket készpénzben állapította meg s rögzítette. A vállalatok az augusztus l-e előtt "beszerzett élelmiszereket, az üb-k javaslatára, a hatósági árnál jóval alacsonyabb áron szétosztották az üzemek dolgozói között. A GYOSZ a keretszerződés megkötése alkalmával — nem minden célzatosság nélkül — kikötötte, hogy azok a természetbeni szolgáltatások, melyeket a munkaadók alkalmazottaiknak a háború előtt nyújtottak, és amelyeknek mint szerzett jogoknak a fennmaradását az egyes szakmai kollektív szerződések megállapítják, kivételt képezzenek.

211 A Gazdasági Főtanács azonban a stabilizációs pénzügyi politika elveinek megfelelően a természetben adott juttatások ellenértékének levonási kötelezettsége mellett foglalt állást. A Gazdasági Főtanács álláspontját később kormányrendélet általános érvényre emelte. Az Országos Munkabérmegállapító Bizottság a szakmai kollektív szerződésekből általában törölte a lakás, a fűtés és a világítás természetbeni juttatására vonatkozó rendelkezéseket. Egyedül a bányászatnál tett kivételt, amikor a bányaipari kollektív szerződésben a természetbeni juttatásokat a széntermelés fokozásának döntő jelentősége miatt — mint régi szerzett jogokat — érintetlenül hagyta.

212 A GYOSZ magatartása nem tévesztette el hatását, és az üb-knek sok fáradságába került, míg a munkásokkal elfogadtatták, hogy az ellenérték nélküli juttatások, valamint a tervezettnél gyorsabb béremelés a stabilizációt és ezzel az életnívó fokozatos emelésére irányuló gazdaságpolitikát veszélyezteti. A másik fontos feladat, mely az üb-k aktív közreműködését szükségessé tette: a teljesítménybér-rendszer bevezetése volt. A kollektív keretszerződós kötelezően előírta, hogy minden olyan munkát teljesítménybérben kell végezni, amelynél ez megoldható. A teljesítménybér-rendszer alapját az a munka határozta meg, amelyet a begyakorolt, átlagos képességű munkás, kellő szorgalom kifejtése mellett, munkaerejének leromlása nélkül tartósan teljesíteni tudott. Ez a teljesítmény,

213 illetve a közhasználatban elterjedt nevén: a norma az 1938/1939. évi teljesítmény 75%-ánál alacsonyabb nem lehetett. Kezdetben a munkások több üzemben idegenkedtek a normától, mert nem értették meg, hogy annak bevezetését az ipar termelŐkéall

GYOSZ 44. évi jelentése. Bp., 1947. 101. o. 113 Szakszervezeti Közlöny, 1946. augusztus 5. JU Uo. 7/0631 97