Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Az MKP stabilizációs terve főképp a beZső gazdasági forrásokra és társadalmi erőkre támaszkodott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a stabilizáció gazdasági feltételei elsősorban a termelés fokozásával teremthetők meg. A rohamosan, napról napra, óráról órára növekvő infláció viszonyai között ennek két alapvető feltétele volt: a munkafegyelem romlásának megállítása és a tőkések által véghez vitt szabotálások megakadályozása. Mindkét feladat megoldása rendkívül nagy felelősséget hárított az üzemi bizottságokra és a munkásságra. Az üzemi bizottságok, a reájuk háruló feladatok tudatában, az addiginál is aktívabban vettek részt a termelés szervezésében és ellenőrzésében. A WM üzemi bizottsága például 1946. május 17-i ülésén megvitatta műszaki és kereskedelmi bizottságainak tevékenységét. A műszaki bizottság elnöke elmondotta: minden eszközt felhasználtak arra, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek „a gyár mindazon szerveivel, melyeken keresztül többtermelést lehet elérni". A bizottság, amely egyben a gyár újjáépítési bizottságaként is működött, a jóvátétel céljaira gyártott tejeskannák előállításánál jelentékeny anyagmegtakarítást ért el, és a gyártást is olcsóbbá tette.

201 Az üzemi bizottságok részt vettek a nyersanyag beszerzésében (140., 144. sz.), az energiabiztosításiban (140. sz.), ellenőrizték a jóvátételi munkák teljesítését (146. sz.), sok helyütt a termelés irányítóivá váltak. (140. sz.) A tőke természetesen csak annyiban támogatta az üzemi bizottságokkal való együttműködést, amennyiben az a saját érdekeinek megfelelt. Sőt, az üzemi bizottságoknak nyújtott „segítségével" azt is el akarta érni, hogy e hatalmi szervek csupán erre a területre szűkítsék le tevékenységüket, s ne foglalkozzanak a termelés ellenőrzésével, a tőke korlátozásával. Az üzemi bizottságok ezzel szemben még határozottabban léptek fel jogaik és hatáskörük kibővítéséért. Több üzemben elhatározták, hogy az igazgatóság teljes levelezését ellenőrizni fogják (143. sz.), továbbá az ellenőrzést kiterjesztik az élelembeszerzésre és elosztásra, a pénzügyi helyzetre (144. sz.), a jóvátételi munkákra is. (146. sz.) Az üzemi bizottságok még akkor is ragaszkodtak a levelek ellenőrzéséhez és általában az ellenőrzés kiterjesztéséhez (137/a., b. sz.), ha azzal az igazgatóság, a GYOSZ véleménye alapján, nem értett egyet. (137/b. sz.) Bár voltak üzemek, ahol az igazgató nem vette figyelembe a rendeletben biztosított jogokat (145. sz.), az általános az volt, hogy az üzemi bizottságok részéről megnyilvánuló nyomásnak a gyárosok nem tudtak ellenállni, és kénytelenek voltak a követeléseket elfogadni. »! OL WM O. 1094,