Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

másik két párt embereinek kezébe kerülnek át, és mivei ez alkalmas arra, hogy az egész nemzet közgazdasági életét a saját maguk felfogása szerint formálják ki, ezért határozottan állást kell foglalnunk ezen állapot sürgős megváltoztatása tekintetében, és kérjük pártunk elnökségét, hogy úgy a rninisztériumokban, mint a szakigazgatásban, valamint magánvállalatoknál pártunkat megillető létszámú szakembereink elhelyezést nyerjenek."

168 A pozíciók megszerzése útján akarták tehát megakadályozni a további tőkeellenes rendszabályok kiadását, illetve elérni az érvényben levők hatályon kívül helyezését. A reakció márciusi vereségével e követelés szertefoszlott. Az egyre szélesebb körű állami beavatkozás szükségessé tette az üzemi bizottságok alulról jövő, ellenőrző tevékenységének fokozását. Ahhoz, hogy az üzemi bizottságok az ellenőrzés hatékonyságát növelhessék, többek között le kellett küzdeniük a tevékenységükben fellelhető üzemi sovinizmust. A munkáspártok és a szakszervezetek az üzemi sovinizmus veszélyeire időben figyelmeztették az üzemi bizottságokat: „Egyes üzemi bizottságok saját üzemük dolgozóinak jobb ellátása érdekében... lehetőséget adnak arra, hogy a gyárosok — a közérdekkel szemben — egyéni érdekeiket érvényesítsék." E szellemnek „ ... le nem küzdése az elkövetkező időszakban súlyos hibák forrása lehet".

169 A tőke és a munka egyre élesebb összecsapásainak időszakában, a kötött gazdálkodás kiterjesztésével az üzemi bizottságok rendeletileg biztosított hatásköre szűknek bizonyult. Az üzemi bizottságok mind erőteljesebben követelték az 55 000-es rendelet helyesbítését, jogaik, hatáskörük kiszélesítését. Kérték, hogy a felvételek és az elbocsátások — tehát a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos problémák — eldöntésében az üzemi bizottságoknak beleszólásuk lehessen. (123. sz.) Az üzemi bizottságok követeléseit figyelembe véve készült el 1946 március közepére az Iparügyi Minisztériumban a rendeletet módosító tervezet, amely ellen a GYOSZ erélyesen tiltakozott. Arra hivatkozott, hogy a gyárak vezetőségét „zavarná, hátráltatná, akadályozná, ha ... az alkalmazás kérdésében ... rendelkezési jogát valakivel meg kellene osztania". Hangsúlyozta: a „legmesszebbmenő in»« OL Nagy Ferenc ME félhiv. Ír. 199 Szakszervezeti Közlöny, 1946. január 1. — Dr. Antos István már 1945. október 15-én figyelmeztette az üzemi bizottságokat, hogy a reakció a dolgozók élelmezési kérdéseinek megoldásával kívánja lekötni az üzemi bizottságok figyelmét és erejét, ezért mesterségesen idéz elő ellátási zavarokat. De az üzemi bizottságoknak nemcsak saját üzemük dolgozóinak érdekét kell képviselniük, hanem „ ... az üzemekbe beágyazva — a dolgozó osztályok közösségi érdekeit.. .'• is. (Uo. 1945. október 15.) 6/0631 81