Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Az üzemi bizottságok újraválasztása során nemcsak a pártösszetételben, hanem az új tagok politikai képzettségének színvonalában is változás következett be. Az újonnan beválasztott személyek egy részének politikai képzettségi színvonala alacsonyabb, munkásmozmozgalmi tapasztalata pedig kisebb volt, mint az őket megelőző bizottsági tagoké. A munkásmozgalom régi, tapasztalt harcosainak egy részét, elsősorban a politikailag fejlettebbeket, kiemelték az üzemekből, és különféle párt-, szakszervezeti vagy állami funkciókba helyezték. Másik részüket az üzemen belül léptették elő. Ezért már az 1946-os választáskor sokan nem lehettek üb-jelöltek. „A két pártbeli, régi, megbízható elvtársak jó része — olvasható a BESZKÁRT jelentésében — előléptetések folytán az üzemi bizottsági választáskor nem jöhetett számításba."

165 Tehát az 1945-ös üzemi bizottságok ún. első garnitúrájának egy része — a rendelkezésünkre álló becslések szerint kb. egyötöde — kicserélődött. A további szelekcióhoz — igaz, jóval kisebb mértékben — a paritás is hozzájárult. Az új üzemi bizottságokból kimaradtak ezen kívül még a korábban roszszul dolgozó, csak az önérdeküket néző, korrumpálódott tagok. Ez utóbbi viszont igen pozitívan hatott az üzemi bizottságok további munkájára. Az új üzemi bizottságokban a szakmunkások, illetve a segéd- és betanított munkások arányának változása is az utóbbiak javára tolódott el. Ez sem volt előnyös. A nők számaránya továbbra is elmaradta a termelésben betöltött szerepüktől. A szakszervezetek maximálisan éltek az üzemi bizottságok újraválasztásának levezetésében a rendelet által biztosított jogaikkal. Olyannyira, hogy azok előkészítéséből a lelépő üzemi bizottságok és a választásban leginkább érdekelt felek, a munkások, sok helyütt szinte teljesen kiszorultak. Erre a káros folyamatra menet közben több alkalommal is felhívták a pártszervek figyelmét: „Az üb-választásoknál az a tapasztalat, hogy a legtöbb helyen a munkásság háta mögött történnek az előkészületek."

106 Ez is a paritás elvének volt természetes velejárója. A két munkáspárt megfelelő arányának biztosításáért folyó harcban helyenként szem elől tévesztették azt is, hogy a jelöltek népszerűek-e, képesek-e a munka elvégzésére vagy sem. Az így összeállított listáknak a megszavazása meglehetősen formálissá tette az üzemi demokratizmust. Az üzemi pártszervezetek és érdekeik fokozatos előtérbe kerülése az üzemi bizottsági választásokat lényegében pártüggyé változtatta. m Pl Arch. 253/061/1946—35. les uo. 2/16—109.