Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

egy korabeli jelentésben. „Nagy az elégedetlenség. Röviden így lehet kifejezni a szakszervezetekben a tömegek hangulatát."

144 A politikai harc éle az üzemekben a kizsákmányolók, a tőkések vagy képviselőik és a nyomor vámszedői, a spekulánsok ellen fordult. Az üzemi bizottságok és a munkásság követelései a reakció megfékezésére a gazdasági nehézségek csökkentésével együtt a munkásosztály hatalmi pozícióinak megszilárdítására is irányultak. A kiélezett helyzetben azonban feléledtek a tőkések ellen 1945 előtt alkalmazott harci formák, a választási küzdelem pedig a munkás-, osztály soraiban meglevő és az évtizedes tapasztalatokból táplálkozó ellentéteket szította. Fennállt a veszély, hogy a munkásság politikailag kevésbé fejlett része a nehézségeket kihasználó és a demokratikus forradalom ellen álforradalmi demagógiával fellépő jobboldali erők befolyása alá kerül. Ezt tükrözték többek között az októbertől egyre gyakoribb vadsztrájkok is. Az üzemi bizottságok általában felismerték e megmozdulásokban rejlő veszélyt, és ezért határozottan felléptek a demokratikus rendszert objektíve gyengítő „forradalmiság" ellen. (97. sz.) Ugyanakkor a sztrájkok leszerelésével egyidőben tovább folytatták harcukat a munkafegyelem és a muhkaerkölcs megszilárdításáért: a lógósokat, a batyuzókat kizárták az élelem juttatásból, a visszaesőket eltávolították a gyárakból (109. sz.), a gyári vagyon dézsmálói ellen drákói szigort léptettek életbe, arra a helyes álláspontra helyezkedve, hogy az üzemből bármiféle eszköz jogtalan eltulajdonítása elsősorban a munkás kenyerét rövidíti meg. (105. sz.) Másrészt heroikus küzdelmet vívtak a dolgozók ellátásáért és a fizetések előteremtéséérlt. A forradalmi erők előtt azonban világos volt, hogy a társadalmi haladást érintő nagy politikai és gazdasági problémákat csupán az üzemi bizottságokra támaszkodó tömegmegmozdulások útján megoldani nem lehet. Gyors és hatékony kormányintézkedésekre volt szükség a helyzet gyökeres javítása érdekében. A szakszervezetek a munkásság jogos követelését magukévá tették, és az állammal szemben is fokozták a harcot azok megvalósításáért. A Szakszervezeti Tanács választmánya, illetve titkársága 1945 októberétől kezdve nagy határozottsággal foglalt állást a megoldásra váró — és a munkásság tömegeit izgató — gazdasági és politikai kérdésekben, és a munkásosztály nevében azok mielőbbi megoldását követelte a kormánytól. A Szakszervezeti Tanács, igen helyesen, abból indult ki, hogy a munkásság körében nagy erővel kibontakozó mozgalom élére kell állnia, különben az események 144 PI Arch> 2/16—1, y