Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

VI Üzemi bizottsági választások. Harc a hároméves terv előkészítéséért (1947. január—július)

mérgező, mert előbb-utóbb megütik bokájukat. Az üzemi bizottságokat általában támadják. Nemcsak a munkásság, a kívülállók is, akik lehetetlenné akarják tenni az üb-t, és sok esetben nem ezek maguk támadják, hanem támadtatják. Bolond volna az, aki azt meri állítani, hogy az üb mindenütt jól végzi munkáját. Nem jók az üzemi bizottságok! De miért nem? Tudvalevő, nem volt módjukban az üzemvezetésbe betekinteni. Ilyen dolgokra mi munkások nem voltunk jók — mondja —, csak dolgozni! — Az üb-k általában nem jól végzik munkájukat, de ne menjünk ezért nekik! Vegye mindenki tudomásul, senkinek sem lábtörlője a bizalmi testület vagy az üb. Követhetnek el hibát, de hangsúlyozom, ne marják, keressük meg az utat a szakszervezet felé, és ha a dolog természete olyan, meg fogják bent találni a módot az orvoslásra. Senki ne vesézze az üb-t, ők közülünk valók! Magasabb szempontokból kell figyelembe venni az üb-t. — Sajnos, ma még ott tartunk, hogy munkásosztályunkból nem tudtunk olyan vezetőket kitermelni, kiket be tudnánk állítani, különböző funkciók betöltésére. Nehézipari üzemeket államosítottunk. Dolgozókat akarunk élükre rakni: esztergályosokat, lakatosokat! Akiket eddig vállalatok eléret raktunk, jól megállják a helyüket. De nekünk sokkal többre van szükségünk. Szakítsunk azzal a mentalitással, hogy a mi szaktársaink ott tartanak: nincs perspektíváj[uk], hogy nem akarnak semmit 2 deci fröccsnél többre értékelni. Hagyjunk ezzel már fel! Persze a szakszervezetekkel sincsenek a szaktársak megelégedve. A régiek tudják, mit jelent szervezett munkásnak lenni, csak az újak nem! De meg fogják ők is tanulni. — Sokak szerint a szakszervezet szükséges rossz, egyik fülükön be, a másikon kimegy! — Nézzük meg ezzel szemben a másik oldalt: Minden burzsuj bent van a GYOSZ-ban, mert felismerik a helyzetet, és tudják, amelyik gyáros nincs bent, lemarad, lehullik mint ősszel a falevél! Ha ez így van a GYOSZ-nál, nálunk ugyanígy. Két év eltelte óta mindenki vehetett magának annyi fáradságot, hogy állást foglaljon. Száz és száz, ezer és ezer olyan munkásból lett vezetőkre lesz szükségünk, akiket minden posztra be tudunk állítani és tudunk használni. Előfeltétele rnindennek, hogy egy kicsit magunkkal törődjünk! Ma a politikai téren valóságos birkózás folyik. Ki fog győzni? Azt mondjuk: mi, a másik oldal: hogy ők! Figyeljük csak meg, hogy a túlsó oldal mennyi áldozatot hoz. Ismeretes mindenki előtt az összeesküvés! Doktorok és úriemberek vannak köztük, egy se proletár. Nekik volt mit aprítani a tejbe, és lett is volna, hogy meddig? — Reméljük nem sokáig! — És látjuk, mégis meghozták az áldozatot, nem saját érdekükben. Legyen szabad akkor nekünk is megkövetelni, hogy a szaktársak napi 2 sort olvassanak és csiszolódjanak. A tudás,