Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója az Ózdi Vas- és Acélgyárhoz a munkaerő-gazdálkodásról írt levelében kifogásolta, hogy a szén- és nyersanyaghiány okozta termeléscsökkenéssel egyáltalán nem tart lépést a teljesített munkaórák arányos csökkenése, sőt a termelt készárukra eső munkaórák száma jelentős mértékben emelkedik. Ezért utasította a helyi vezetőséget, hogy ahol csak lehet, a termelés 5 vagy 4 napra korlátozódjék.

132 Közben az ipar nyersanyagellátása tovább romlott, a termelés megtorpant, a meglevő kapacitás kihasználatlan maradt.™

3 Rosszabbodott a termelés szervezése. A Ganz és Társa Villamossági Rt. hajógyári üzemi bizottsága a Szakszervezeti Tanácshoz, október 16-án írt feljegyzésében megállapította: „a gyár szervezetlenül hullik szét, a gyárvezetésre hivatottak nem törődnek sem a munkával, sem a megfelelő szervezéssel, a gyár munkássága nem lát megnyugtató intézkedéseket a munkafegyelem helyreállítására és biztosítására . .." (96. sz.) A termelés szabotálásán kívül a tőkések mindent elkövettek, hogy a munkásság termelési lendületét is megtörjék, elégedetlenséget szítsanak soraiban. E cél elérésének egyik legjobb eszköze volt a kiéheztetés, az infláció felfokozása. „A főváros élelmezése katasztrofális — állapította meg a Szabad Nép 1945 őszén. — Nemcsak azért, mert az élelmiszerárak ugrásszerűen emelkednek. Szeptember 15-től október 4-ig a burgonya ára 16 pengőről 23 pengőre, a zsír 1650 pengőről 5800 pengőre, a cukoré 1880 pengőről 5500 pengőre ugrott fel. De — ismételjük — nemcsak az árakról van szó. Hanem arról, hogy Budapest népének — ha ez így megy tovább — nemsokára a szó szoros értelmében nem lesz mit ennie. Budapesten, október első hetében, a kenyérszelvények több mint felét nem lehetett beváltani. Nagy-Budapesten jelenleg csak nyolc napra van kenyér. A burgo*nyafelhozatal nem fedezi a heti két kg-os adagot sem. Tartalékok úgyszólván nincsenek. Nagy-Budapest havi hüvelyes szükséglete 600 vagon. Felhozatal: semmi. Zsiradékot két hónap óta Budapesten nem adtak ki jegyre. A szűkös cukorellátásanak is nemsokára vége szakad: a készletek kiapadtak. Csoda-e, ha a munkások a végsőkig el vannak keseredve?"

134 132 OL RSV Rt. Alt. 416. cs., 1945. október 13. 133 A vaskohók átlagos kihasználása augusztus 15-ig csak 15%-ot ért el, az alumíniumkohök teljesítőképességét augusztusban 7—8%-ig használták ki, októberben elérték a 25—30%-ot. A vas-, fém- és gépipar további feldolgozó ágainak termelése is lényegesen fokozható lett volna. A faipar 15—20%-os, a textilipar helyzetét a szovjet nyersanyagbehozatal segítette, így 75%-os volt a kihasználás. (OL KÜM Be. O. XVm/4.) 135 SZN, 1945. október 11.