Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

Ezután előadja Pongrácz elvtárs, hogy konkrétumok vannak arról, hogy a NIK-hez behívták a Hajógyár élelemtárosát, Lovast,

198 úgyhogy különböző protekciók érvényesülnek már itt is. Az is tudomására jutott, hogy Popik elvtárs hangoztatta már, hogy be fog küldeni embereket a NIK-be, tehát mindezekért az elnökségnek még meg kell tárgyalni a kérdést. Kéri Pongrácz elvtárs a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá a kérdéshez. Tóth [József] elvtárs amiatt aggódik, hogy már késő lesz a javaslat, mert addig mások az embereikkel betöltik a helyeket. Aleva [Lajos] elvtárs az iránt érdeklődik, hogy a többi Ganz-gyári üzemi bizottsági elnökökkel erről a kérdésről már tárgyaltak-e. Pongrácz elvtárs azt válaszolta, hogy már tárgyaltak arról, hogy küldenek oda valakit. Keresztes [Gyula] elvtársnak az a véleménye, hogy ha olyan emberek kerültek oda, akiknek nincs meg a kellő jártasságuk, és nem érdemlik meg a pozíciókat, lehet lépéseket tenni, hogy onnan kikerüljenek. Fiikor [Károly] elvtárs előadja, hogy kaptunk egy magyarázó levelet, amelyben kérnek, hogy a vasmunkás szövetségben ez ügyben tartandó gyűlés tárgysorozatát másoljuk le, és küldjük el minden gyárnak, hogy ők is foglalkozzanak a kérdéssel. Tudomásul véve. Előadja továbbá, hogy figyelemmel kíséri az újságokat, és látja, hogy neveznek ki igazgatókat különböző helyeken, és ezek között egyetlen munkás sincs. Ezért véleménye szerint ragaszkodni kell ahhoz, hogy vegyék figyelembe az üzemi bizottság és a hazai két pártvezetőség álláspontját a NIK-nél.. .

197 Pongrácz Kálmán... Hogy a NIK tárgyalásaiba nem vontak bele minket, az bizonyos, de nem kétséges az, hogy az üzemen belül az üzemi bizottság az „úr", és ide bizony nem fognak akárkiket behozni, bár a NIK-nél is képviselve kell lennie a munkásságnak. Egy bizonyos, hogy a mi megkérdezésünk nélkül be nem engedünk senkit, nekünk éppen elég értékes emberünk van, úgy munkás, mint tisztviselői vonalon. És ha itt változások lesznek, nagyon könnyen meg lehet szabadulni a nagyfizetésű emberektől anélkül, hogy végkielégítenék őket. A mi értékes embereinket rábírjuk, hogy becsületesen álljanak be a munkába. Érdemes lesz az értelmiségieknek is dolgozni, mert olyan magas fizetést is elnyerhetnek, mint a kapitalizmus idejében,