Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

munkavállaló érdekképviselete kiküldöttei között, amely vitát munkaadói oldalról minden alkalommal igyekeztek jogi síkra terelni, nyilván azzal a meggondolással, hogy a paragrafusok útvesztőjében a szaktanácsi kiküldötteket meg lehet téveszteni. A legnyilvánvalóbb és legegyszerűbbnek látszó kérdésekből is igyekeztek jogi problémát csinálni, és a tárgyalásokat elhúzni. A Szakszervezeti Tanács képviselőinek álláspontján, magatartásán a GYOSZ manipulációi meghiúsultak, és fontos kérdésekben sikerült döntést kiharcolni. Így a Hubert és Siegmund üzemi bizottsága által benyújtott panasz ügyében, mely szerint a vállalat igazgatósága nem engedi az üzemi bizottság részvételét a postabontásnál, sikerült kiharcolni a részvételi jogot. Hasonlóképpen a Hungária-nyomda üzemi bizottsági panaszáriak is helyt adtak, amidőn kimondotta az üzemi döntőbizottság, hogy a szokásos üzletmeneten túlmenő kötelezettségek vállalását tartalmazó leveleket javaslattétel végett előzetesen be kell mutatni az üzemi bizottságnak. Ezektől a sikerektől eltekintve azonban meg kell állapítani azt, hogy a Szakszervezeti Tanács kiküldötteinek összetétele nem helyes. Mindenekelőtt hiányzik a bizottságból egy jogi képesítésű kiküldött, aki a paragrafusok útvesztőjében kiismeri magát. Meg kell jegyezni azt, hogy a délelőtt 9 órától fél 3-ig tartó tárgyalások során munkavállalói részről minden témához ugyanaz a négy személy szólt hozzá, és a többi elvtárs részéről komoly támogatásban a hozzászólok nem részesültek. Feltétlenül szükséges tehát az, hogy az üzemi döntőbizottság szakszervezeti tagjai a jövőben, részint eredményesebben és jobb munkamegosztással üljenek le a tárgyalóasztalhoz, részint pedig a bizottságban egy jogász helyet kapjon. Lakatos Béla Egyoldalas, géppel Irt, eredeti tisztázat. — Pl Archívum 2/16—92.