Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

ságnak annak érdekeit érintő általános, hivatásbeli, morális és kulturális kérdésekben javaslatokat tehet, a határozatot azonban a bizottság jogosított hozni/' E rendelkezés is világosan arra mutat, hogy az üzemi bizottságok részére a román kollektív szerződésben biztosított hatáskör ugyanaz, mint amely a R. 9. §-ának áltálunk kifejtett értelmezése szerint az üzemi bizottságok részére jelenleg is biztosíttatott. Nem találjuk indokoltságát annak, hogy Magyarországon az üzemi bizottságoknak ezen túlmenőleg hatáskör adassék. III. Az Országos Kereskedelmi Üzemi Döntőbizottság hatásköre kérdésében megítélésünk szerint az igazságügyniiniszter úr a fentebb hivatkozott leiratában már állást foglalt akkor, amikor megállapította, hogy a döntőbizottságnak konstitutív jogszabályalkotó jogköre nincsen. Azt hisszük, ez az illetékes jogszabálymagyarázat e kérdésnek minden további fejtegetését feleslegessé teszi. IV. A bizalmi egyének választása tekintetében a rendelet 17. §-a intézkedik, és legfeljebb azt tartjuk szükségesnek szabályozni, hogy a bizalmi egyének száma az alkalmazottak számához hogyan arányíttassék. A bizalmi személyek hatásköre tekintetében a rendelet azt a kifejezett rendelkezést tartalmazza, hogy hatáskörük azonos az üzemi bizottságok hatáskörével. E személyek hatásköre tekintetében fokozott mértékben helytállnak jelen előterjesztésünk I. pontjában foglaltak. V. Az ipari és kereskedelmi vegyes jellegű vállalatok tekintetében álláspontunk szerint irányadóul egyedül az szolgálhat, hogy a vállalat munkaköre elsősorban és túlnyomó részben milyen jellegű? Lehetséges, hogy egy kereskedelmi vállalkozás mellékesen üzletében való eladás érdekében iparcikkek gyártásával is foglalkozik, azonban a vállalkozás jellegénél fogva inkább kereskedelmi, mint iparinak minősíthető. Megítélésünk szerint az üzemi bizottságok akként lennének megválasztandók, hogy azoknak túlnyomó jellege lenne elsősorban irányadó. Vagyis az a vállalat, amely nyilvánvalóan ipari és csak egészen kis körben folytat kereskedelmi tevékenységet — általában iparinak, amely nyilvánvalóan kereskedelmi és csak egészen szűk körben, inkább kisegítőleg fejt ki ipari tevékenységet, a kereskedelmi vállalatok körébe utaltassék. Ott, ahol a vállalat jellege már ilyen kétséget kizáró módon megállapítást nem nyerhet,