Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)
fréd-gyárral, Mtűnik, hogy a gyárnak sokkal több igazgatója van, mint a WM-nek. De, ha megvizsgáljuk ennek az országnak a nehéziparát, hogy ebből hány konstrukciós gyár van, messze előre vezet a Ganz-gyár. Így például Csepelen megközelítve sincs annyiféle ág, mint a Ganzban. Sokféle dologgal foglalkozik a gyár, mmdenkinek van egy reszortja. Így például az Aprító-osztályhoz nem tudnak hozzányúlni, mert óriási jelentősége van ennek az osztálynak. Úgyhogy ha lesz egy kis ipari fellendülés, egészen bizonyos, hogy ez az osztály erősen fog prosperálni. Így ebből a szempontból is meg kell vizsgálni a kérdést. Máma megmondtuk a vezérigazgatónak, hogy mi tovább nem várhatunk a B-listázással. Azonban ez nem úgy történik, ahogy sokan elképzelik. Az üb-nek meg kell jelölni és megállapítani, hogy kiket akar „B"-Hstára helyezni, és azután meg kell tárgyalni az igazgatósággal. A legutóbbi ülésen Jendrassik vezérigazgatón lehetett látni, hogy nem híve a címeknek. Erre én is tettem javaslatot, hogy most a demokráciában ne legyenek címek. Azonban azóta a helyzet kissé változott, a kisgazdapárt erősen dolgozik a B-lista ellen. A GYOSZ erősen megszervezte magát, valószínűleg kaptak külföldi biztatást. Máma például kizárólag csak a B-listával foglalkoztunk az ülésen. Jendrassik vezérigazgató azt is mondta, hogy képzeljük el azoknak az embereknek a lelkiállapotát, akik alacsonyabb fizetési kategóriába fognak kerülni. Azt is mondta, hogy sokan ezt a fizetést nem is önmaguk költik el, hanem szegény rokonaikat is eltartják vagy segítik. Pongrácz elvtárs erre azt mondta, hogy a munkásoknál sohasem vették az ilyen szempontokat figyelembe. Pongrácz elvtárs megmondta, hogy az üb nem kívánja, hogy jó műszaki embereket kényszerítsenek B-listára. Továbbá figyelmeztette az igazgatóságot, hogy ha nem intézkednek másképpen, az üb itthagyja a gyárat, mert nem lehet kibírni sem a gyár anyagi szempontjából, sem a közvélemény előtt, hogy itt a leépítés ne legyen végrehajtva, olyképpen, ahogyan azt az üb tervbe vette. Arra is rámutatott Pongrácz elvtárs, hogy ebben a tekintetben az üb a munkásság előtt nehéz helyzetben van. Pongrácz elvtárs megjegyzi, hogy ha az üb a munkásság elé menne ezzel a kérdéssel, tudna olyan hangulatot kelteni, hogy az igazgatóság megijedne, de viszont nem szívesen fordul az üb ilyen lépésekhez. Mivel ilyen esetben előfordulhatna, hogy a munkásság értelmetlen része túlzásba esne. De végső fokon, nem tudja Pongrácz elvtárs, hogy nem kell-e csinálni egy demonstrációt. A B-lista kérdéshez azután hozzászóltak az alább felsorolt elvtársak:
