Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

Kedves Elvtársaim! A stabilizáció egyelőre nem azt jelenti, hogy minden gondunk) azonnal megszűnik. Amint láttuk, itt az üzemben is adódnak nehézségek, amit nagyon nehezen tudunk leküzdeni. Itt van mindjárt az anyagkérdés, a nyersanyag- és energiahiány, amit a pénz hiánya okoz. Ilyen hiány mutatkozik családunkban is, amit szintén a pénzzel lehetne megszüntetni. Ez a pénzhiány az állam részéről tendenciózus, és azt a célt szolgálja, hogy a kereskedők — hogy tőkéjüket forgatni tudják — áruikat eladják, sőt a pénzhiány miatt olcsóbban adják el. Ha a forintot, indulásakor, éppúgy szaporították volna, mint elődjét, a pengőt, megindulna az infláció, a mi fiatal demokráciánk pedig még egy inflációt nem bírna ki. Kedves Elvtársaim! Engedjék meg, hogy rátérjek egy olyan kérdésre, mely bennünket közelről érint. A múlt [korszak] reakciós nagytőkéseinek érdekében állott, hogy a munkásságot alkohollal lezüllesszék, mert így tehetetlenné vált, és nem tudott fellépni ellenük. Ma azonban a forint mellett meg kell gondolnunk, hogy filléreket is mire adunk ki. Feleségek, családtagok jönnek hozzánk, sírva, panaszkodni, hogy férjük nem adja haza a fizetését. Mi, üzemi bizottság, felelősek vagyunk a munkásság szociális neveléséért, és kérjük a munkástársainkat, nagyon gondolják meg, mire költik fizetésüket. Ezt a dolgozók nevében is mondom^ hiszen együtt küzdünk, együtt harcolunk, hogy életszínvonalunkat fel tudjuk emelni, az iszákosság pedig nem segít ehhez. Sok beszédet hallottunk, mi lesz, ha a jóvátételi szállításokat leállítják. A jóvátételi rendelések csak csökkentve lettek, de nem leállítva. Nálunk ezen a téren komoly veszély nincs, mert idejében gondoskodunk külső munkaalkalomról. Aránylag, a többi gyárhoz viszonyítva, jól állunk, mert rövid időn belül be tudunk kapcsolódni a szállításba, és pénzt tudunk szerezni. Az a cél vezet, hogy minél többet szállítsunk hazai szükségletre, mert így tudjuk, a forintot biztosítani. Mi, üzemi bizottsági tagok, nem szoktunk panaszkodni, de szeretnénk, ha belátnák, hogy a mi feladatunk mennyire nehéz és népszerűtlen. Mi az infláció alatt és ma is legjobb tudásunk szerint képviseljük a munkásság és a gyár ügyeit. Mikor rátérünk a stabilizációra, szeretnénk, ha meghallgatnának és segítségünkre lennének: Elsősorban, ha azt akarjuk, hogy a gyár versenyképes maradjon, a munka minőségét fel kell javítanunk. Másodszor; a nyersanyagokkal takarékoskodnunk kell, hogy a re*giet csökkentsük.