Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
IV Az üzemi bizottságok újraválasztása, a termelés folytonosságának fenntartása az infláció időszakában (1946. január—július)
A szabad kereskedelemről szólva megemlítette, hogy ez szabad rablássá fajult, amiben tönkrementék a dolgozók és az értelmiségiek. Az országot a dolgozók országának kell felépíteni. Ebből nem engednek a munkáspártok még akkor sem, amikor látszólag az események az ellenkezőjét bizonyítják. Az ország gazdaságilag teljesen tönkrement az elmúlt háborúban, és erkölcsileg is lezüllött. Csak az öntudatos munkások — akik tisztában voltak a nehézségekkel — vállalták a lehetetlent; öntudatot önteni az emberekbe, és nyugodtan helytállni. Ez túlnyomórészt sikerült is. Az öntudat kifejeződésének nagy akadálya volt az elmúlt korszak neveléséből sokakban gyökeredző szolgai lélek, úgyhogy nem is érzik jól magukat ma, amikor szabadon gondolkozhatnak. Ébredjenek mindezek tudatára, és igyekezzenek megérteni, hogy a dolgozók pártjai hivatottak biztosítani, hogy emberhez méltó követelésekkel, jogokkal lépjenek fel, és emberhez méltóan élhessék le életüket. I Tudjuk — mondotta —, hogy a stabilizációnak nemcsak hívei, hanem ellenségei is vannak. Ezek minden követ megmozgatnak, hogy elgáncsolják a megszilárdulást. Főleg az árurejtegetésben látják biztosítani azt, hogy augusztus l-e után jó forintért adhassák el az inflációs adópengőért beszerzett javakat. Kijelentette, hogy minden lépést megtettek arra vonatkozólag a pártok, hogy ezek az eldugott áruk előkerüljenek. Nem azért dolgoztak a munkáspártok 18 hónapon keresztül, hogy ne biztosíthassák a dolgozók jólétét. Vegye tudomásul mindenki, hogy a forint nem fog a pengő sorsára jutni. Megvan minden erőnk hozzá, hogy megakadályozzuk azt, hogy a forintban értékcsökkenés álljon be. Az infláció, ha rossz is volt, arra mindenesetre jó volt, hogy meginduljon az élet ebben a tönkretett országban, de az életnívója a dolgozóknak annyira leromlott, hogy ezt már semmiféle anyagi előny nem pótolhatja. Foglalkozott ipari és mezőgazdasági vonalon' a termelés eddigi eredményeivel. Arra a megállapításra jutott, hogy sok nélkülözésben lesz még ugyan részük a dolgozóknak, de életnívójuk romlási ideje végetért. Foglalkozott a forintot védeni hivatott büntető rendelkezésekkel, amelyek rendkívül súlyosak lesznek. A spekulánsoknak és a nagytőkének az átállítására a munkáspártok megadták a lehetőséget. Megmutatták, hogy ebben az országban ezeket az üzelmeket tovább folvtatni nem lehet, és ha figyelmeztetésüknek nem lesz foganatja, lássák a következményeit. Az első néhány spekulánst és árurejtegetőt fel fogják húzni, és biztosak vagyunk benne, hogy a többiek meg fogják gondolni, érdemes-e ilyen dolgokkal foglalkozni. Felhívta a hallgatók figyelmét arra, igyekezzenek minden erővel a szakszervezetek és a pártok munkájában részt venni. Nemcsak