Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

üzemi bizottságok e tevékenységükkel elsősorban a termelőerők fejlesztését szolgálták, de az átmeneti időszakban a tőke elleni harc eszközei is voltak. Az üzemeknek a fasisztáktól való megtisztítását az 55 000-es rendelet már nem sorolta az üzemi bizottságok feladatai közé, mert. ez a kormányrendeletek szerint az igazoló bizottságok, illetve a népbíróságok hatáskörébe tartozott. Az üzemi bizottságoknak ekkor támogatniok kellett e szervek munkáját. Az 55 000-es rendelet a szervezeti kérdések terén is előrelépett. A választás előkészítésére és a szavazás módjára vonatkozó rendelkezéseket átvette az 50 100-as rendeletből, de az üzemi bizottsági választások kiírását, megtartását és levezetését, valamint a leendő üzemi bizottsági tagok jelölését a szakszervezetek jogkörébe utalta. A jelölést a szakszervezetek helyi megbízottaiból és az üzem bizalmijaiból alakított jelölő bizottsággal egyetértésben kellett elvégezni. A szavazati jog gyakorlásának és a választhatóságnak a feltételei szintén megegyeztek az előző rendeletben foglaltakkal, a jelölést azonban a szakszervezet előzetes engedélyéhez kötötték, az alsó korhatárt pedig 21 évről 18 évre szállították le.

88 Az 55 000-es rendelet módosította a választható üzemi bizottsági tagok létszámát is. 20-tól 150 munkásig három, 150-től 200-ig négy, 200-tól 1000-ig minden 200 munkás után egy, 100.0-en felül pedig minden 500 munkás után egy rendes tag s ugyanannyi póttag választását engedélyezte. A rendelet megszüntette a 50 100-as által megengedett túlzott tisztviselő arányokat is. 15 tisztviselő után csak egy, 15—100 után pedig két tag megválasztásához járult hozzá. Az engedélyezett maximális létszámot mind a két rendelet 25, illetve 5 főben, összesen 30 főben állapította meg.

89 A tőke átfogóbb és hathatósabb ellenőrzése érdekében az 55 000-es rendelet, a Szakszervezeti Tanács előzetes engedélye alapján, lehetőséget adott állandó csúcs-üzemibizottság

90 alakítására. A rendelet m A megjelent ágazati üzemi bizottsági rendeletek paragrafusai az 55 000-es analógiájára készültek. Ennélfogva elveik megegyeztek. Némi eltérés csak az alsó korhatárok megállapításában volt. A szavazati jognál, a kereskedelem kivételével — ahol 16 év volt — minden ágazatban 18 év"volt az alsó korhatár, a választandók alsó korhatárát a kereskedelemben 16, a kórházaknál, künikáknál 18, a vasút, a folyó- és légiközlekedésnél pedig 21 évben állapították meg. 89 A különböző ágazatok üzemi bizottsági rendeletei is minimálták, illetve maximálták a területükön működő üzemi bizottságok létszámát. A hajózásnál és a postánál a minimáüst 3-ban, a maximálist 9-ben. a kereskedelemben 3-ban, 7-ben, a vasútnál 4-ben, ll-ben, a kórházaknál 4-ben, 34-ben, a klinikáknál pedig 4-ben, 35-ben állapították meg. "•A rendeletben nem csúcs-üzemibizottság, hanem központi üzemi bizottság elnevezés szerepel, viszont ezt a fogalmat a vállalat központjának üzemi bizottsága, amelyet a központ alkalmazottai választottak magunknak, használta. A csúcsüzemibizottság felállításáig az irodai központ üzemi bizottsága ellenőrizte a vállalat vezetését, de a csúcs-üzemibizottság megalakítása után ezt a jogát elvesztette.