Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
kas üzemi bizottságok ellentéteinek kiéleződése. Több telephely (gyár) üzemi bizottsága a tőké elleni harc jegyében a fővárosban székelő, gyakran túlméretezett adminisztratív központok felszámolására törekedett. A bürokrácia, a tőke elleni harc jelszava mögött olykor a gyárvezetés átvételének gondolata is meghúzódott. Ilyen kísérletekkel találkozunk például a Wolfner Bőrgyár, Szegedi Angol— Magyar Jutafonó, a Lábatlani Cementgyár, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Rokka Kötszövőgyár üzemi bizottságainál. Az irodai üzemi bizottságok élesen tiltakoztak az ilyen helytelen törekvések ellen. Szembeszállásuknak nem csupán egzisztenciális háttere volt, hanem elsősorban az, hogy tisztában voltak a vállalatok központjainak szükségességével a termelés irányítása és összefogása érdekében. A vállalati központokban működő üzemi bizottságoknak éppen a legfelsőbb tőkés vezetés ellenőrzésében volt nagy szerepük. Az üzemi bizottságok választása, illetve újraválasztása, a helyenként jelentkező ellentétek az irodai és a telepi üzemi bizottságok között, valamint az 50 100-as rendelettel kiváltott viták csakj kismértékben zavarták az üzemi bizottságokat feladataik további, folyamatos elvégzésében. A romokban heverő, kifosztott gyárak helyreállítása, az életet jelentő termelés megindítása, a frontrendelések teljesítése a felszabadult gyárak többségében azonnal elkezdődött. A munkások áldozatvállalása, forradalmi lendülete, lelkesedése, jövőbe vetett hite csodákat művelt, hiszen a végzett munkáéit nem kaptak semmit vagy csak alig valamit. Sürgős segítségre volt szükség. Az ipari centrumok és a fővárosi gyárak a Nemzeti Segély 68 útján vidékről időnkint nagyobb mennyiségű élelmiszert kaptak. Emellett a különböző párt- és állami szervek az ipari munkásságot arra ösztönözték, hogy szükségleteit, a lehetőséghez képest, próbálja részben saját kertészkedéssel is kielégíteni. Az MKP a városi, elsősorban a fővárosi dolgozók ellátási nehézségeinek enyhítésére a „kiskertakció" megszervezését-javasolta: „béreljen minden üzem földet, amely elég saját munkássága konyhakerti vetemény- és főzelékszükségletének a fedezésére". (42. sz.) A Szakszervezeti Tanács is nagy fontosságúnak tartotta a városszéli kiskert-gazdálkodást, 6 * Az MKP felhívása visszhangra talált. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek üzemi bizottsága Csepel-sziget északi részében 34 holdas kertészetet, a Ménes-majori 100 holdas birtokon pedig mintagazdaságot létesített. Az állattenyésztéstől a gyümölcstermelésig mindennel foglalkoztak. 70 A Magyar Pamutipar a meglevő 7 hold földje mellé még 88 Lásd 48. lábjegyzetet. (29. old.) «' SZOT L Vasasszaksz. 19945. 12. d. 19 Bővebben 1. Kirschner Béla—Rácz Béla: „Adalékok a felszabadult csepeli WM első négy hónapjának történetéhez." PK 1961. 3. sz. 145. old.
