Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

Ne tegyen a két párt között különbséget, és továbbra is tartsa szem előtt a munkásság érdekeit. Váratlanul megjelenik az MKP részéről Révai József, Agócsy János és Havalecz Istvánné, vendégként. Elnök a megjelenteket üdvözli, örül, hogy e három elvtárs a mai nap fényét, megjelenésükkel emeli. Pipicz József igazgató megköszöni a belé helyezett bizalmat. Afeletti örömének ad kifejezést, hogy az MKP részéről eljöttek a gyárat, a munkásságot meglátogatni a vendégek. Révai elvtárs megjelenése feletti örömének ad kifejezést, mert 19 év eltelte után újra találkozott azzal az emberrel, akivel együtt alapozták meg az ifjúmunkások mozgalmát a Hűvösvölgyben. Eddig nem is kereste az összeköttetést vele, mert úgy gondolta, hogy úgyis eljön majd az az idő, amikor véletlenül fognak találkozni. Íme, ez a mai napon [megtörtént], éppen akkor, amikor őt igazgatónak iktatják be, ezt az amúgy is nagy napot Révai az ő megjelenésével csak emelte. Ismerteti a gyár lehetőségeit külföld felé. Elsősorban Jugoszlávia felé van[nak] jó kilátásaink. Ha a folyamatban, illetőleg tárgyalás alatt álló kompenzációs ügyletkötés sikerül, lesz cserzőanyag, lesz nyersbőr és így munka. Igaz, hogy voltak akik gáncsot akartak vetni, hogy magukat ültessék be az igazgatói irodába, hogy kihasználhassák újra a gyárat, a munkásságot. Így volt kísérlet Gábor György, Kardos Jakab urak részéről. De ez mind elakadt az üzemi bizottság, a munkásság erős akaratán. Befejezésül kéri, hogy ne tekintsék őt a munkások igazgató úrnak, mert ő továbbra is meg akar maradni elvtársnak, igazgató elvtársnak. Ezután Engi István elnök felkéri a munkásokat, hogy szóljanak hozzá. Gazdag József kér szót. [A] Munkásság nevében kéri az új igazgató elvtársat, hogy a jövőben is legyen támasza a munkásságnak, s a munkásgondolatot továbbra is támogassa. Biztosítja, hogy a gyár minden egyes alkalmazottja munkájában a segítségére lesz. Majd Galotti Ferenc elvtárs kíván nagy szerencsét az új igazgatónak. Révai elvtárs méltatja Pipicz eddigi múltját, munkásságát, melyet együtt fejtettek ki 19 évvel ezelőtt. A munkásoknak kifejezi, hogy a közelgő választáson kell megmutatni, hogy tényleg lelkes munkások, mert bebizonyítják, hogy erős akaratukon a reakció nem győzedelmeskedhetik. Nem akar választási agitációt kifejteni, mert nem is azért jött, csak meg akarta látogatni a munkásságot. Nagy