Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)
A kormányzat az illetékes tényezőkkel, szakszervezetekkel egy hete tárgyal e helyzet megjavítása érdekében, valamint a tőkés társadalommal is. A cél a mozgó bérskála megteremtése. Azonban még ezideig nem találták meg a helyes alapot, amelyből elindulhatnak. A közellátásügyi miniszternél eljártak, már aláírás előtt vannak a kérvényeink, azonban türelemmel kell lennünk még néhány napig. Kint járt Csepelen. Ott is van konyha. De csak egytál ételt adnak, meg kell azonban állapítani, hogy a mi konyhánk sokkal jobb. És a mi konyhánk hetenként háromszor kéttál ételt a<L Türelemre inti a munkásságot, mert a leállással nem lehet célt érni. Chattel [Ottó] igazgató az igazgatóság részéről kijelenti, hogy teljes egészében átérzi a munkásság és a tisztviselőkar helyzetét. Szíves örömest tennék magukévá a kívánságokat, azonban olyan gátló körülmények állanak fenn, amelyek lehetetlenné teszik az azonnali segítséget. Könnyen megállapítható, hogy a helyzetünkben állandóan süllyedünk, és most érkeztünk el az első határhoz. Más gyárak sokkal jobb helyzetben vannak, mint mi, mert részben termeivényeik értékesítése útján, részben csereberélés útján élelmiszerekkel tudják ellátni a munkavállalókat. Mi egy leszerelt gyár*vagyunk. Elvitték a gépeinket. Műhelyeink üresek. Amit eddig is tettünk, az az eddigi raktárkészletünk, valamint a kiutalt kölcsön feléléséből volt lehetséges. Ma azonban már nincs pénzünk. S ha a gyár teljesen leáll, úgy a helyzet még rosszabb lesz. Szeretné, ha a munkásság konkretizálná a kívánságokat. Szacskó elvtárs kétheti rendkívüli segély azonnali kifizetését követeli a munkásságnak. Azonkívül az élelemtár vezetőségének leváltását. Chattel igazgató kijelenti, hogy meg fogja vizsgálni a gyár jelenlegi .anyagi helyzetét. Ha kétheti segélyt nem is, de esetleg egv hetet ki tud fizetni, ha előbb meggyőződött a gyár pénzügyi helyzetéről. Ami az élelemtár vezetőségének a leváltását illeti, figyelmezteti a munkásságot, hogy ma a beszerzés igen nehéz, s bárki is fogja azt vezetni, a mai helyzeten az sem fog segíteni. Ha valami szabálytalanság lenne, úgy maga is vallja, hogy meneszteni kell az illetőket, de ha nincs panasz, minthogy nem tudnak annyi élelmet előteremteni, mint amit mindenki szeretne, úgy ezt nem lehet bűnül felróni, mert országos jelenség. Meg van győződve az illetők teljes jóakaratáról. Azonkívül figyelmezteti a munkásságot arra a régi közmondásra, hogy ritkán jön egy jobb!