Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

kai megértessék: az ellenőrzési jog a munkásság számára hasznos, mert végeredményben az ország újjáépítése terheinek egy részét a burzsoáziára hárítja át, és ezzel meggyorsítja az újjáépítést, illetve megrövidíti a munkásosztály szenvedéseinek időtartamát. E helyes elv megértetése, főleg gyakorlati alkalmaztatása nehezen haladt előre. Az 50 100-as rendelet, bár hevenyészett keretrendelet volt,' főbb vonalaiban mégis kijelölte a két ellentétes érdekű osztály együttműködésének feltételeit, elősegítette a nemzetközi és a hazai fasizmus elleni harcot. A kormányban részt vevő koalíciós pártok — mindenekelőtt az MKP és az SZDP — e rendelet révén dokumentálták az üzemi bizottságokkal kapcsolatos álláspontjukat, amely bizonyos fokig megnyugtatta a tőkét. Viszont azt is látnunk kell, hogy abban az időben a szervezés alatt álló Iparügyi Minisztériumnak, de még a munkáspártok vezetőségének sem volt meg a lehetősége arra, hogy az üzemi bizottságokat a rendelet szellemének megfelelő keretek közé terelje. A burzsoáziának pedig nem volt lannyi ereje, hogy az üzemi bizottságok radikalizmusát gyengíteni tudta volna. A rendelet ellen az üzemi bizottságok nagy része tiltakozott. „Elég volt a vérszegény, limonádé, fél- vagy negyedmegoldásokból. Nem az a célunk, hogy lejárassuk megunkat s nevetségessé váljunk. Mi... tudjuk mit akarunk, tiszteletben akarjuk tartani a tőkés jogait, de nem engedünk egy jottányit sem a mienkből" — írta a Gránit Porcelán és Kőedénygyár Rt. szociáldemokrata többségű üzemi bizottsága, levelében, a kispesti polgármesternek. (32/b. sz.) A budapesti és a Budapest környéki üzemi bizottsági elnökök február 17-i értekezletén, a rendelet ismertetése után, hosszabb vita bontakozott ki. Egészében ugyan elfogadták a rendeletet, de egyes „részletek módosítását szükségesnek" tartották, és tiltakoztak az iparhatóságok mint fellebbezési fórumok ellen.

59 Az Ásványolaj ipari Vállalatok központi üzemi bizottsága a rendeletet szintén elfogadhatatlannak tartotta. (38/b. sz.) A budapestiek állásfoglalásához a vidéki üzemi bizottságok is csatlakoztak, hiszen a rendelet az ő körükben is elégedetlenséget váltott ki. Debrecenben „nagy vihart" idézett elő,

80 a szegediek pedig „kiegészítő javaslatot készítettek", mert a rendeleti szabályozás őket sem elégítette ki.

61 A rendeletet a Szakszervezeti Tanács is bizonyos fenntartásokkal 59 Szabadság, 1945. február 18. w Pl Arch. 253/1—1. ri

SZOT L SZT 1945. 35. d.-a kiegészítő javaslat szövege nem ismeretes.