Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

A Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Vagtm- és Hajógyár Rt. vagongyári üzemi bizottsága elnökének rádiónyilatkozata az üzemi bizottság működéséről, a romeltakarító és a helyreállító munka eredményeiről 1. Mióta elnöke az üzemi bizottságnak? 1945. január hó 18-án alakult meg az üzemi bizottság, és azóta elnöke vagyok.

77 2. Mit végzett eddig az üzemi bizottság? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert az üzemi bizottság minden tagja, amit tett, tette önzetlenül, áthatva attól a gondolattól, hogy új életet kezdjen a romokon, és tette a munkatársai segítségével, akár fizikai vagy szellemi munkásokról volt szó, de erről nem szívesen beszél. Mégis egypár szóval számot adunk az üzemi bizottság munkájáról. A következőkben kívánom összefoglalni január óta elvégzett munkánkat: Január 18-án jelentünk meg a gyárban azokkal a munkás- és tisztviselő társainkkal, akiknek a lakásuk közel esett a gyárhoz és azokkal, akik a harcok alól felszabadultak, és akik sokszor 15 km-t gyalogoltak, hogy elérjék a munkahelyüket. Első órákban nagy elkeseredés vett erőt rajtunk, látva a rombolást, ami a harcok alatt a gyárunkat érte, tudniillik Budapesten a legnagyobb rombolás a Ganz kocsigyárat érte. Látva a különböző nemzetiségű elesett katonákat és civileket, látva a sok állati tetemet, amelyek nem a legjobb hatással, voltak ránk, dacára, hogy bizonyos mértékig már megszoktuk a harcok során ezeket a dolgokat. Az elkeseredés azonban rövid ideig tartott, beláttuk, hogy ezen segíteni kell, mert ránk vár a feladat, hogy a gyárat újjáépítsük, mi, akik hosszú esztendők alatt összeforrtunk a gyárral. Nem kesereghettünk, hanem keményen neki kellett látnunk a munkának, hogy minél hamarabb életet fakasszunk a lerombolt műhelyekben. Első dolgunk az üzemi bizottság megalakítása volt, s itt elsősorban a munkásmozgalom régi, harcos tagjai jöttek számításba. Ezeknek a feladata volt lelket önteni a munkástársainkba, holttestek [eltemetésének az elkezdése] és az állati tetemek eltakarítása, utak megtisztítása, hogy hozzáférjünk a munkatermekhez. Ennek a munkának az elvégzése nem volt könnyű feladat, ha figyelembe vesszük a hideget, fagyos földet, munkástársaink leromlott állapotát, ruhát-