Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)
A Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. kelenföldi gyára üzemi bizottságának vitája a gyárvezetőséggel az együttműködésről, a munkásság fizetésének és ellátásának biztosításáról Jegyzőkönyv a kelenföldi üzemi bizottság és gyárvezetőség közös üléséről, 1945. április hó 16-án, melyen részt vett a központ kiküldöttje, Burg Mihály igazgató úr. Jelen voltak: Metzger Tibor óbudai igazgató úr, Burg Mihály központi kiküldött úr, Ludvig Alfréd kelenföldi igazgató úr, Zilzer Henrik üzemvezető főmérnök úr, Eiszelt Károly üzemvezető főmérnök úr, Dr. Pöstyéni József aligazgató úr, Szontagh Dezső főpénztáros úr. Az üzemi bizottság részéről: Nagy Sándor elnök úr, Mátyási István, Antal János, Szerafin Béla, Behán András és Lénárth Sándor urak. Burg Mihály úr: üdvözli az egybegyűlteket, és hivatkozik azokra a levelekre, amelyeket az ötös bizottság főként élelmezési dolgokban az igazgatósághoz intézett. Mátyási úr: kér szót, leszögezi azt, hogy a munkásság, -amelyet az ötös bizottság a szociális érdekek szem előtt tartásával képvisel, bizonyos bizalmatlansággal tekint a dolgok elé, mert olyan kijelentések hangzottak el Burg igazgató úr részéről, amelyek nem megnyugtatóak. Ezek a kérdések főképpen az igazoló bizottsággal kapcsolatos kérdések, az élelmezéssel kapcsolatban elfoglalt merev állásponttal kapcsolatosak; kifejti, hogy a munkásság elsősorban azokat akarja a vállalatnál foglalkoztatni és megtartani, akik az újramegindulás első percétől a munkában tevékenyen részt vettek. Ezért a munkáért a munkásság kifejezetten "köszönetet vár, nem pedig nehézségeket, de ugyanakkor, amikor ezt kifejti, a vállalat szakmai vezetése iránt is aggodalmának ad kifejezést; megmagyarázza, hogy az ötös bizottság szoros együttműködést akar a részvénytársaság vezetőségével, a nemzet érdekében történő vállalati újraépítés érdekében, kérdést intéz az igazgatósághoz, hogy hova lett a központban elhelyezett, tudomása szerint 500 000 pengő, amiből a kelenföldi munkásság nem részesült?
