Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

Felkéri Gombis elvtársat, á Szakszervezeti Tanács kiküldöttét, hogy a választással kapcsolatban elmondani kívánt észrevételét adja elő. Gombis elvtárs üdvözli a megjelenteket. Elérkeztünk — mondja —, mikor a dolgozók kezükbe veszik az üzemeknek vezetését. Hogy ez milyen óriási horderejű dolog, arra vonatkozóan egy képletet mutat be. A Kereskedelmi Bank legutóbbi igazgatósági ülésén mint egyenlő tárgyaló fél vett részt a dolgozók megbízottja. Ez egy igen nagy jelentőségű lépés, s azt jelenti, hogy a- kapitalisták kizsákmá­nyoló politikája megszűnt. Ezt az alapot rakjuk le, mikor megválasztjuk az ideiglenes üzemi bizottságot. Ideiglenes azért, mert ha nem úgy működik, mint aho­gyan ez a gyári érdekeknek megfelelő, le lehet mondatni. Ma a dolgozóké a döntő szó, a dolgozóké a hatalom. Mi fogjuk ezt az országot felépíteni, tehát ezeket a jogokat megköveteljük. A döntő befolyást az üzemi bizottságon keresztül fogjuk gyakorolni. Az üzemi bizottságnak joga van döntőleg belefolyni a gyár ügyvi­telébe. Törekedni kell arra, hogy olyan egyének kerüljenek bele az üzemi bizottságba, akiknek szaktudása megvan. Aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz az elnök, utána sorrendben a három legtöbb szavazatot kapott lesz a rendes tag, s a következő a négy póttag. Ez a mai választás — mint mondja —, egy alapkőletevés, a de­mokratikus Magyarország felépítésére. Meg kell szűnni annak, hogy a dolgozók ügyesbajos dolgaikkal az igazgatóságot zaklassák, ezek elintézésére az üzemi bizottság van hivatva. Az üzemi bizottságot megkerülni nem szabad. Ki kell épí­teni a bizalmi rendszert. Ha egy dolgozón sérelem esik, jelentse a bizalmi férfinak, aki azt tovább jelenti az üzemi bizottságnak. Hogy milyen nagy horderejű dolog az, hogy ma a dolgozót meg­becsülik, arra példa Vörös János honvédelmi miniszter cselekedete, aki a napokban tisztelgő látogatást tett a Szakszervezeti Tanácsnál. Erre még nem volt példa ebben az országban, hogy egy honvédelmi miniszter meglátogassa a dolgozókat. A dolgozó fogja felépíteni ezt az országot, nem a miniszterek és nem az államtitkárok, sem a tisztviselők. Ehhez szükséges, hogy hazánk ne egy henyélő ország legyen. Ezután rátért a gyári [szakszervezeti] szervezés hiányosságaira, s felemlíti, hogy eddig összesen 47 belépési nyilatkozatot vitt be a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetébe. Minden dolgozónak köte­lessége, hogy szakszervezeti tag legyen. 19* 291

Next

/
Oldalképek
Tartalom