Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

I Az üzemi bizottságok alakulása és első intézkedései, a gyárak helyreállítása, a termelés megindítása (1944. október—1945. február)

— a vállalat vezetősége részéről: Tobisch Ferenc, igazgató Heltai Sándor, igazgató Gombos György, aligazgató dr. Monostori Antal, cégv. főmérnök Adler Nándor, főkönyvelő Simonfalvy Katalin, jegyzőkönyw. Tobisch igazgató üdvözli a megjelenteket, és saját személyében megköszöni összes jelenlevő munkatársainak azt a segítséget és kipróbált barátságuk tanú jeleit, amelyeket az elmúlt hetekben vele szemben tanúsítottak. A vállalat vezetősége részéről pedig elsősorban Szabó Károly elnöknek és Bátori Ferenc mérnöknek mond köszönetet, akiknek irányítása és közreműködése eredményezte azt, hogy a gyártelepet ma már ilyen állapotban lehet látni és élvezni. Sok feladat és probléma áll azonban még előttünk, amelyeket — meg van róla győződve — a legnagyobb egyetértésben fogunk megoldani. Ehhez a munkához kéri valamennyiünknek közreműködését. Mindenekelőtt kéri az urakat — minthogy 2 hete nem volt a telepen —, tájékoztassák a jelenlegi helyzetről, a különböző problémákról, hogy azokat sorra véve, minél előbb megindíthassuk az üzemet, és virágzóbbá tegyük, mint azelőtt volt. Szabó elnök megállapítja, hogy valóban öröm ma végigmenni az üzemen annak, aki azt csak pár hét előtti állapotában látta. Megállapítja, hogy a legtöbb kárt nem az oroszok túlkapásai, hanem a nép maga okozta, amely teljesen kifosztotta a gyárat — nem törődve annak következményeivel —, mindent elvitt, sokszor értelmetlenül felhasznált, legtöbbször azonban élelmiszerre becserélt. Ez az elmúlt rendszer bűne, hibáztatni a népet ezért nem lehet, mert ki volt éhezve, és nem volt fegyelmezetten nevelve. Megélhetésünket Magyarországon akarjuk biztosítani, és kenyerünket ebben a gyárban megszerezni. Elhatároztuk tehát, hogy amit a németek tönkretettek, felépítjük, ós minden olyan emberrel, aki ebben a munkában segíteni akar nekünk, együtt akarunk működni. Annak idején megkérdeztem Tobisch igazgató urat, hogy itt marad-e, vagy elmegy a Dunántúlra? Azt a választ kaptam, hogy mindvégig itt marad, és kitart. Ezért várjuk segítségét fenti munkánkhoz. A gyár üzemi helyzetével kapcsolatban sok mindenről lehetne beszélni.