Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)
meg. A tervezet az üzemi bizottságok mint szakszervezeti bizottságok jövőbeni feladatát abban jelölte meg, hogy az üzemi dolgozók minél szélesebb rétegeit vonják be a szakszervezeti munkába. 339 A tervezetet a XVII. szakszervezeti kongresszus 1948. október 17-ón határozattá emelte. 340 A kongresszusi határozat alapján minden üzemben, vállalatnál és intézménynél a fizikai és értelmiségi dolgozókból álló, azonos szakszervezethez tartozó alapszervezetet hoztak létre. Az alapszervezet legfőbb demokratikus vezetőszerve, a taggyűlés, titkos szavazással, megválasztotta az üzemi bizottságot, mely lényegében már az új szerv, a szakszervezeti bizottság funkcióját töltötte be. Az üzemi bizottság mint az iparági szakszervezet alapszervezeti vezetősége, kebeléből elnököt és titkárt választott. Ügyvitelét állandó jelleggel azonban már nem az elnök, hanem a titkár látta el. Az átszervezéssel a főbizalmi tisztsége megszűnt, a bizalmiak — az egyes szakszervezeti csoportok vezetőiként — azl üzemi bizottság aktivistái lettek. A szakszervezeti bizottság jogköre lényegében szociális és kulturális érdekvédelmi féladatokra és a dolgozók mozgósítására, marxista nevelésére összpontosult. Az üzemi bizottságok átszervezését tehát a szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett szervezeti változással, az üzemi bizottságok ós a bizalmi testületek különállásából származó kettősség tarthatatlanságával, valamint azzal indokolták, hogy a szakszervezeti munka súlypontját az üzemekbe kell helyezni. 34 " Az üzemi bizottságok jogkörének ilyen nagymérvű átalakítása lényegében az üzemi bizottsági intézmény megszűnését jelentette. Az átszervezéssel végrehajtott jogkörszűkítést abban a személyi kultusz időszakában érvényre jutott, téves nézetben kell keresni, mely megengedhetetlennek tartotta, hogy az egyszemélyi felelős szocialista vezető mellett a vállalatoknál továbbra is megmaradjon az üzemi bizottságoknak a termelést és a vezetést ellenőrző tevékenysége. „A munkásigazgatók jelenléte — hangzott az érvelés — egymagában elég biztosíték, hogy az üzemekben semmi olyan nem történik, ami az újjáépítést... hátráltatná." 342 Hogy ez a nézet nem volt hibátlan, a történelmi fejlődés is dokumentálta, amikor elindította a szakszervezeti szervek — köztük a vállalati szb-k — jogkörének bővítésére irányuló, máig sem lezárt folyamatot. 339 Pl Arch. 2/16—92. 340 Pl Arch. 2/16—1. 341 Népszava, 1948. október 19. 342 Pl Arch. 2/16—92.
