Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

Létszámcsökkentés az üzemeknél. A termelékenység problémái A stabilizáció megszilárdítása s ezzel kapcsolatban a termelési költségek csökkentése már az első időszakban szükségessé tette a felesleges, termelő munkát nem végző tisztviselők és munkások elbocsátását. Az üzemi bizottságok munkája e tekintetben kezdettől fogva arra irányult, hogy elsősorban a fegyelmezetlen, hanyag munkásokat és a vezető főtisztviselők nélkülözhető részét építsék le. A stabilizáció első hetében a tőkések ezzel szemben a létszámapasztás ürügye alatt munkástömegeket akartak máról holnapra az utcára tenni. A Kispesti Textilgyárban az igazgatóság szándékosan késleltette a gyártáshoz szükséges segédanyagok beszerzését, mert — nyersanyaghiányra hivatkozva'— a munkáslétszám leszállítását tervezte. (151. sz.) A Magyar Radiátorgyárban a jóvátételi munkák csökkenése miatt 150, a Weiss Manfréd-művekben 5000 munkásnak akartak felmondani. De hasonló gondolattal foglalkozott csaknem valamennyi jóvátételi munkán dolgozó vas- és gépgyár igazgatósága.

222 Az üzemi bizottságok mindenkor erélyesen szembeszálltak az ilyen törekvésekkel, és az elbocsátásokat megakadályozták vagy a legszűkebb keretekre korlátozták. A Győri Vagongyár üzemi bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy a termelés fokozása érdekében nem bélistázni, hanem munkáslétszámot kell emelni. A létszámcsökkentés végrehajtása alkalmával az üzemi bizottságok különben helyes taktikát követtek, amikor a nélkülözhető vezető tisztviselőik és igazgatók elbocsátását követelték, mert a tőkések, bizalmi embereik elbocsátása helyett, inkább választották a termelés kiszélesítését,

223 csakhogy az illetők „nélkülözhetetlenekké" lépjenek elő. A körültekintően, szociális szempontokat mérlegelve végrehajtott üzemi létszámapasztások bizonyos tekintetben szükségszerűen mégis növelték a munkanélküliséget, mely a stabilizáció óta egyre akutabb veszéllyé vált.

224 Az üzemi bizottságok, hogy a tom SZN, 1946. október 3. — Az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyárában, melynek új gyártási profilja még nem alakult ki, az igazgatóság 200 embert akart elküldeni, az üzemi bizottság azonban csak 36 munkás elbocsátásához járult hozzá. * 323 Pl Arch. 2/16—2. — A Ganz Vagongyárban (161. sz.) és a Fr. Siemens Művekben (168. sz.) az üzemi bizottságok hónapokon át harcoltak az igazgatóságokkal, mert értelmiségi alkalmazotti vonalon a B-listát nem akarták végrehajtani. Végül is az üzemi bizottságok álláspontja győzött. A Ganzban 10 igazgató kisebb beosztást kapott, 8 cégvezetőt elbocsátottak. A Fr. Siemens Művekben pedig a gyárvezetőség kénytelen volt két volt németbarát mérnöknek felmondani. 224 Szakszervezeti Közlöny, 1946. szeptember 21. — A nagyiparban a B-lista során 5000 munkást és 2200 tisztviselőt bocsátottak el. — 1946 őszén 5261 magánalkalmazott és 35 000 építőipari munkás volt munka nélkül. (Szakszervezeti Közlöny, 1946. szeptember 21.) — Az SZT a munkanélküliség megszüntetése érdekében követelte a magyar ipar teljes üzembe helyezését, termelési kölcsönök folyósítását, és a termelést csökkentő vállalatok államosítását. (Műszaki Értelmiség, 1946. október 15.)