Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Zala megye

100 hold 101—500 501—1000 1001—5000 5001—10 000 10 000 hold Nem katego­Űrbéresek száma alatti holdas holdas holdas holdas feletti rizálható összesen birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon birtokon Telkes jobbágy­669 1 099 878 1 785 1 781 3 417 295 9 924 Százalékban: 6,74 11,07 8,85 17,99 17,95 34,43 2,97 100,00 Házas zsellér 1 158 903 901 984 1 495 3 075 407 8 923 Százalékban: 12,98 10,12 10,10 11,03 16,75 34,46 4,56 100,00 Hazátlan zsellér 13 46 88 48 270 344 3 812 Százalékban: 1,60 5,67 10,84 5,91 33,25 42,36 0,37 100,00 összes úrbéres 1 840 2 048 1 867 2 817 3 546 6 836 705 19 659 Százalékban: 9,36 10,41 9,50 14,34 18,03 34,77 3,59 100,00 Az úrbéresek helyzetét sok tekintetben meg- az alábbi táblázat: határozó helyhezkötöttség arányait mutatja be Ha eltekintünk azoktól a helységektől, ahol szabadköltözési jogú és örökös jobbágyok vegyesen éltek, a „szabadmenetelűek" száma akkor is meghaladja az örökösök számát. Sza­badköltözésűek valamennyi mezőváros úrbé­res lakosai Lenti külsőváros kivételével, ahol örökös jobbágyok is éltek. Szabadköltözésűek továbbá általában a török hódoltság alatt rész­ben vagy egészben elpusztult falvakba betele­pített úrbéresek, végül a kuriális falvakban élő jobbágyok is. Muraköz és a belatinci uradalom összes falvainak, az alsólendvai uradalom nagyobbik részének és a lenti uradalom né­hány falujának lakossága örökös jobbágyokból áll. Zala megyében az úrbérrendezés idején össze­sen 23 mezőváros volt. Közülük Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Turnischa, Szentgrót és Nova nem esett úrbérrendezés alá. A többi 18 mezőváros­ban volt az úrbéres telki állomány 3,15, a telkes jobbágyság 3,04, a házas zsellérség 28,97, a hazátlan zsellérség 15,15 és a teljes úrbéres földterület 6,78 százaléka. Maguk az úrbérren­dezésnek alávetett mezővárosok jogállásukat és társadalmi rétegződésüket tekintve igen külön­bözőek. Csáktornyán, Keszthelyen, Kotoriban, Légrádon, Per lakon és Sümegen nagyszámú úrbéres zsellér mellett jelentős tömegben élt pol­gárság is. Ez a polgárság általában kézműiparo­sokból és kereskedőkből állott, de Perlakon az úrbéres telekkel rendelkező jobbágyokat nevez­ték polgárnak. A mezővárosok másik csoport­jában, nevezetesen Tihanyban, Csesztregen, Szécsiszigeten, Dobronakon és Alsólendván a lakosság többsége úrbéres zsellér, kisebb része pedig úgynevezett polgár volt. A polgárság alatt ez esetben is kézműiparos és kereskedő foglalkozásúakat kell érteni. Néhány mezővá­ros, például Lenti és Csobánc lakossága túlnyo­mórészt telkes jobbágyokból és zsellérekből állott. Az ilyen mezővárosok esetében rendsze­rint maga a mezővárosi jelleg is vitatható. Végül az úrbéreseknek és a telki földeknek a birtokos-csoportok, illetve a birtoknagyság-kate­góriák közti megoszlását tekintjük át. (A táblá­zatot Id. a bevezetés végén.) Az összes birtokosoknak 92,64 százaléka az úrbérrendezés idején világi magánbirtokos volt. A világi magánbirtokosok a megye egész úrbéres földterületének 79,82 százalékával, úrbéres népességének pedig 78,77 százalékával rendel­keztek. A világi magánbirtok kategóriáján belüli arányok híven tükrözik a birtokos nemesség belső megosztottságát. A 100 holdon aluli birto­kosok (81,33%) a világi magánbirtok úrbéres népességének 11,23 százalékával, de úrbéres földjének csupán 4,51 százalékával rendelkez­tek. Még az 500 holdon aluli összes világi magán­birtokosok tulajdonában is mindössze 15,60 százalék volt a világi magánbirtok összes úrbé­24 369 Örökös helységek száma úrbéresek száma Szabadköltözésű helységek úrbéresek száma száma Ve helységek száma gyes úrbéresek száma Ismeretlen kondíciójú helységek úrbéresek száma száma C j helységek száma sszesen úrbéresek száma 178 5 916 190 7 383 117 6 056 6 304 491 19 659 Százalékban: 36,25 30,09 38,70 37,56 23,83 30,80 1,22 1,55 100,00 100,00

Next

/
Oldalképek
Tartalom