Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Vas megye

Időközben sorra érkeztek vissza az úrbéri perek a királynőtől a helytartótanácshoz. A királynő mindegyiket felülbírálta, és elhatározásaiban már egységes úrbérrendezési terv körvonalai bontakoztak ki. A robotot egésztelek után általánosan heti 1 nap igás vagy 2 nap gyalogos robotban állapította meg, de bizonyos idénymunkákra (aratás, kaszálás, stb.) megengedte a földesuraknak a robotnapok egybevonását. Az úrbéres telekjárandóságot a földek minősége szerint egységesen állapította meg. A megye 1766. október 30-án utasítást kapott a helységek földjeinek minőségi kategóriákba, osztályokba sorolására. Az utasítás szerint a szántóföldeket három osztályba kellett sorolni, egésztelkenként 18, 20 és 22 hold járandósággal, a réteket pedig két minőségi csoportba, 6 és 8 kaszás járandósággal. Kivételt tettek a Batthyányak németújvári, rohonci és szalonaki uradalmaival, majd később néhány más faluval is; ezekben ugyanis a jobbágyok átlagon felüli egyéb haszonvételeire hivatkozva az egésztelek utáni járandóságot első osztályú szántóföldből 16 holdban állapították meg. A megye 1767. február 11 —12-i közgyűlése bizottságot küldött ki a besorolás munkálatainak elvégzésére.

10 A parasztok nem nagy lelkesedéssel fogadták a királynő úrbérrendezési pátensét,

17 és tovább folytatták harcukat egyrészt a megtorló intézkedések miatt, másrészt mert az úrbérrendezés által (főként a volt szerződéses helységek és a mezővárosok esetében) becsapva érezték magukat. Ennek a harcnak kiemelkedő mozzanata Körmend mezőváros úrbéri pere, amelyben gr. Batthyány-Strattman Ádám földesúr arra próbálta kényszeríteni a lakosokat, hogy urbárium szerint adózzanak. A mezőváros ügyvédje, a híres Bejczy István, maga is nemesember, sok zaklatást volt kénytelen elviselni, mert a parasztok ügye mellett kiállt. Hiteles okmányokkal bizonyította, hogy a mezőváros már rég megváltotta magát az úrbéres szolgáltatásoktól. Végül 1769 márciusában a királynő hozzájárult, hogy Körmend megtarthassa az 1700. évi szerződésben biztosított kiváltságot. Az úrbérrendezés egész ideje alatt folytak az úrbéri perek a mezővárosok ellen, és a legtöbb esetben sikerült őket úrbéres szolgáltatásokra szorítani. Mindössze öt mezőváros maradt kívül az úrbérrendezésen. Körmendhez hasonlóan Németújvár, Sárvár és Szentgotthárd is hosszadalmas úrbéri perben védte meg mezővárosi szabadságát. Szombathely, amelyre vonatkozóan úrbérrendezési ügynek nincs nyoma, továbbra is kiváltságolt püspöki mezőváros maradt. 16. Uo. 1767. február 17. 17. Uo. 1766. december 10. 1769 márciusában fejeződtek be az úrbérrendezés munkálatai, és összesen 584 helységet érintettek, közöttük sok olyan nemesi helységet, amelyekben úrbéres népesség is élt. Tisztán nemesi helység 36 volt. Ezeknek és az említett öt mezővárosnak az adatai az úrbéri tabellákból természetszerűleg hiányoznak. Bárándy János statisztikai összeállítása szerint a megye egész földterülete az egyes művelési ágak között 1785-ben a következőképpen oszlott meg:

18 Belső telek (ház- és udvartelek) 18 600 hold, szántóföld 408 227 hold, rét 74 800 hold, kert 14 193 hold, szőlő 36 940 hold, erdő 275 620 hold, haszon vehető terület összesen 828 380 hold. Bárándy statisztikai kimutatása azonban nem közli, hogy az egyes művelési ágakon belül mennyi az úrbéres terület, és azt sem, hogy egyáltalában mennyi föld van az úrbéresek használatában. Az úrbérrendezés adatai csak a belső telekre, szántóra és rétre terjednek ki. Ezek szerint az úrbéresek kezén a következő földterületek voltak: Belső telek (hold) Szántó (hold) Két (kaszás) Összesen (hold) 8 504 137 573 41 133 187 210 Százalékban: 4,54 73,49 21,97 100,00 A belső telkek összterülete Bárándy szerint 18 600 hold. Ebből jobbágy telekhez járó belső telek, vagy zsellérházhely 8504 hold (45,75%). Az úrbéres szántóterület aránya ennél sokkal alacsonyabb: 408 227 holdból csupán 137 500 hold (33,68%). A jobbágyok és a zsellérek használatában álló nem úrbéres jellegű (irtás, stb.) szántóföld területét nem ismerjük. Viszonylag magas az úrbéres terület aránya a réteknél. A megye összes rétjeinek területe 74 800 hold, ennek több mint a fele (54,99 százaléka), összesen 41133 hold úrbéres. Az úrbéres földnek minőségét vizsgálva szembeötlik, hogy azokat inkább a jobb kategóriákba sorolták. Nem tudjuk, milyen szerepe van ebben a földek tényleges minőségének, és milyen mértékben köszönhető a földesurak ama igen gyakori törekvésének, hogy telki járandóság gyanánt minél kevesebb úrbéres földet adjanak ki a jobbágyoknak. Annyi bizonyos, hogy az úrbéres szántóföldek 82,83 százaléka első- ós másodosztályú, csupán 16 százaléka került a harmadik osztályba. A rétek 55,73 százalékát vették jobb minőségűnek, vagyis olyannak, amely évente kétszer kaszálható. Ez annál feltűnőbb, mert más megyékben, például Zalában, a gyengébb minőségű 18. Palugyay Imre: i. m.