Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

számítandók. Sajnos azonban nem minden esetben jegyezték fel azt, hogy az illető helység számára hány négyszögöles holdat állapítottak meg. Átlagosan tehát 1200 négyszögölesnek vehetjük a holdat. A rét nagyságának meghatározására használt „szekér" és „kaszás" vagy „embervágó" nem különbözött lényegesen egymástól; az egy szekér szénát termő rét kb. ugyanakkora volt, mint az a rét, amelyet egy ember egy nap alatt le tud kaszálni, s ezt az úrbérrendezést végző megyei kiküldötteknek adott utasítás egy holddal vette egyenlőnek. A rendezés folyamán kitűnt, hogy egyes helyeken a kaszás területe nem egyezett meg a holdéval. Pest és Tolna megyétől információt is kért a helytartótanács, mivel úgy értesült, hogy e két megyében 800 négyszögöles területet vettek egy kaszásnak.

25 Pest megye válasza az volt, hogy Pest megyében egy kaszás rét valóban nem ugyanakkora, mint egy hold, hanem kisebb; négyszögölben azonban nem határozta meg a kaszást.

26 Tolna megye válasza nem ismeretes. Tekintettel arra, hogy az úrbérrendezéskor is, meg a felmérések, regulációk során később is hivatalosan egyenértékűnek vették a kaszást a holddal,

27 nincs akadálya a szántó és rétadatok összeadásának. A belső teleknél pedig szintén holdra számítottuk át az adatokat úgy, hogy egy pozsonyi mérőt fél holddal vettük azonosnak.

28 összegeztük természetesen a telkes jobbágyok telkeinek kvalitását (az urbárium szavai szerint „mineműségét") is. Ebből azonban csupán az illető helység egésztelekszáma tűnik ki (vagyis az, hogy a telkes jobbágyok által bírt résztelkek, illetve egészteleknél nagyobb telkek összesen hány egésztelket adnak ki), és elsikkad a telkes jobbágyok teleknagyság szerinti megoszlása. Ha viszont az egyes helységekben előforduló Összes tényleges teleknagyságot egymás mellé sorakoztatnánk s mindegyiknél közölnénk, hogy hány jobbágynak van ilyen kvalitású telke, ez a szétaprózott sor nem adna áttekinthető képet, hiszen egy-egy megyén belül is rendkívül széles skálája volt a telekkvalitásoknak.

29 (Emellett még technikailag is nehezen volna megoldható a közlés, mert így túlságosan hosszú sor adódnék.) Ezért azt a 25. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. urbariale, Acta urb. comit. Pestiensis 1771. március 14. 26. U. o. 1771. április 10. 27. Az úrbéri tabellákban 1 kaszás rét hiányát mindig 1 hold szántóval pótolták. 28. A belső telek, szántó és rét terjedelmére vonatkozó adatoknál az egy holdnál kisebb mennyiségeket 1/2 hold felett felfelé, 1/2 hold alatt lefelé kerekítve számítottuk. 29. Ld. pl. Spira György idézett munkájában a Pest megyei telekkvalitások sokféleségét. megoldást választottuk, hogy hét teleknagyság kategóriát állítottunk fel. Az elsőbe azokat a telkes jobbágyokat soroltuk be, akiknek 1 1/2-nél nagyobb telkük volt (tehát gjj telektől fölfelé), a másodikba a ^ - 32, a harmadikba a 2

2 — ~ 11, a negyedikbe a J| — ||, az ötödikbe a 32 ~ 32' a hatodikba az 33—32 8 végül a hetedikbe a s

l telket bíró jobbágyokat. A helységeken belül földesuranként összegezett és a telkes jobbágyoknak a hét teleknagyság kategória szerinti megoszlását is feltüntető adatokat kiegészítettük az egész helységre, illetve annak összes úrbéresére jellemző adatokkal. Megállapítottuk a helység jogállását (mezőváros, község, kuriális község, praedium); az úrbéresek kondícióját (örökös jobbágyok vagy szabadköltözésűek); azt, hogy milyen nyelven állították ki az urbáriumot. (Ez általában jelzi a lakosok vagy legalábbis a lakosok többségének nemzetiségét, mert az urbáriumot a helységben leginkább használatos nyelven kellett kiállítani. Olykor azonban előfordult, hogy ha kifogytak a megfelelő nyelvű nyomtatványok, akkor más nyelvűt használtak fel.) Az egésztelekszámot elosztottuk a telkes jobbágyok számával, és így megkaptuk a telekátlagot. Megállapítottuk azt is, hogy a helységet hányadik osztályba sorolták be, és hány hold szántó, meg hány kaszás rét járt ott az egész telekhez. Mindezeket az adatokat megyénkénti tagolásban községi és földesúri adatsorokban közöljük. A megyék az úrbérrendezés idején érvényben volt közigazgatási beosztás szerint kerültek feldolgozásra, s nevük betűrendjében következnek egymás után. A községi adatsorokba, az úrbérrendezés idején a megyéhez tartozó minden olyan helységet bevettünk, amelyet úrbérrendezés alá vontak, illetve amelyről az úrbérrendezés kapcsán készült adatfelvétel áll rendelkezésünkre. Hogy mely helységekben törtónt úrbérszabályozás, illetve adatfelvétel, arra nézve a helytartótanács számvevőségének II. József kívánságára az úrbérrendezésről készített fentebb említett összefoglaló kimutatását és a rendezésről a helytartótanácshoz beérkezett jelentéseket tekintettük irányadónak. A községi adatsorokban minden egyes helységnél a helység neve mellett, azzal egy sorban rövidített formában közöljük a helység jellegét (mv = mezőváros, k = község, c = kuriális község, pr = praedium, puszta); az úrbéresek kondícióját (ö = örökös jobbágyok, sz = szabadköltözésűek, v = vegyes, azaz egy részük örökös, egy részük szabadköltözésű jobbágy, i = ismeretlen kondíciójú) és az urbárium nyelvét (m = magyar, n — német, szl = szlovák, d = délszláv, i = ismeretlen). Ugyanitt adjuk meg az esetleges