Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

Az úrbéri viszonyok rendezése, egységesítése rendkívül bonyolult, sokrétű feladat volt. Nemcsak országrészenként, de megyénként, sőt sokszor helységenként is eltérő szokások, gyakorlat volt érvényben a robot, termény- és pénzszolgáltatások tekintetében. Hasonlóképpen más-más nagyságú szántó, rét tartozott az egésztelekhez. A török uralom alól felszabadult területeken pedig sokhelyütt nem is volt telekrendszer, hanem az igásállatok számához igazodó első foglalás vagy újraosztásos földközösség. Ilyen helyeken a szántásra kerülő határrész helye és kiterjedése is változó volt. Még a földek nagyságának jelölésére használt fogalmak is vidékenként különböző nagyságú területet jelentettek. A jobbágynépesség különféle rétegeinek elnevezése sem volt egységes, ugyanaz az elnevezés tájanként más és más, esetleg többféle tartalmat fedett. Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozni kellett ahhoz, hogy a lehetőséghez képest egyöntetűbbé, áttekinthetőbbé és így könnyebben ellenőrizhetővé váljék a jobbágyok és földesuraik kapcsolata. A rendezés folyamán bevezetett egységes urbárium legelőször is az úrbéres földet (telki föld, házhely után járó föld) határozza meg, „mivel az Jobbágyoknak kötelességeit, s- minden Adózásit az Jobbágy Helyeknek voltához s Minemüségéhez kölletik szabni".

2 Megmondja, mekkora belső telek (házhely, udvar, szérűs- és veteményeskert) meg szántó és rét jár egy egész jobbágy telekhez. A belső telek nagyságát egységesen két pozsonyi mérő mag alá szükséges területben állapítja meg. A szántó és a rét nagyságát azonban minden egyes megyére nézve külön rendeletben mondotta ki a királynő. Szántóból 3, 4, két megyében 5 minőségi osztályt állított fel, s az egyes osztályok számára fokozatosan emelkedő holdszámot írt elő. A rét nagyságára nézve általában 2—3 fokozatot állapított meg a sarjúkaszálási lehetőségek szerint, ugyancsak fokozatosan emelkedő területtel.

3 A szántó nagysága az egyes osztályokban 16—40 hold között, a rété pedig 6—22 kaszás között váltakozott. Az egyes helységekben azután attól függött a szántó nagysága, hogy az illető helységet hányadik osztályba sorolták; a rét nagyságát pedig az említett fokozatok szerint minden helységre külön-külön állapították meg. Kimondja az urbárium azt is, hogy az irtásokat a földesúr nem veheti el a jobbágyoktól és nem számíthatja be a telki földekbe, csak akkor, ha becsű szerinti árát megfizeti a jobbágyoknak. A telek tartozékain kívül az eddigi hely2. Az urbárium első mondatának szavai. 3. Az egyes megyék számára megállapított telki állományt Id. a mellékelt táblázatban. zetnek megfelelően biztosítja az urbárium a jobbágyok állatai számára a földesúrral közösen használt legelőt, és megengedi az erdő bizonyos korlátozott használatát. (Faizást és makkoltatást). Szabályozza az urbárium a jobbágyok bormérési jogát is: a korcsmáitatás Szent Mihály napjától Szent György napjáig — illetve ahol nincsen szőlőhegy, ott csak karácsonyig — illeti meg a jobbágyokat. Ezután a földesúrnak járó munka, terményés pénz járadék mennyiségét írja elő az urbárium. A legfontosabb intézkedések: egy egésztelek után heti 1 nap igás, vagy 2 nap kézi robot jár, 4 egésztelek után évente egy hosszúfuvar; a föld minden terméséből, továbbá méhbol, bárányból, gödölyéből, kenderből, lenből kilencedet kell adni, a borból szintén kilencedet vagy hegy vámot; az „ajándék" évi 2 csirke, 2 kappan, 12 tojás, 1 icce vaj és 30 telek után 1 borjú vagy 1 Ft 30 krajcár. Cenzus — a házhely bére — címén minden jobbágy telke nagyságától függetlenül évi 1 Ft-ot fizet földesurának. A jobbágytelek minimális nagyságát az urbárium 1/8 telekben szabja meg; a résztelket bíró jobbágyok robotja és szolgáltatásai arányos részét teszik az egésztelek után járó robotnak és szolgáltatásoknak. Azokat a jobbágyokat, akiknek szántója-rétje az 1/8 telekhez járó területet nem éri el, a zsellérek közé sorolja az urbárium. A házas zselléreket évi 18, a hazátlanokat évi 12 nap kézi robotra kötelezi. A házas zselléreknek ezenkívül évi egy forint cenzust is kell fizetniük a házhelyük után. Kifejti az urbárium a földesúr „jussait és tulajdon jövedelmeit" is. Első ezek között az, hogy az utód nélkül meghalt vagy elszökött jobbágy javai az urat illetik. A pusztán maradó jobbágytelket azonban nem teheti majorsági földjévé a földesúr, hanem ezt ismét jobbágykézre kell adnia, hogy ne kevesbedjék az adóalapot jelentő parasztföld. A vadászat, madarászat, halászat, a pálinka- és sör főzése és árulása meg a vásártartás, a mészárszék, a vendégfogadó és a vám továbbra is egyedül a földesurat illeti, a jobbágyság ezektől el van tiltva. Bizonyos illetékek, bírságok, vámok, szolgáltatások szedését, illetve követelését azonban jogtalannak minősíti az urbárium s a jövőre nézve megtiltja a földesuraknak. Végül felsorolja az urbárium, milyen büntetések szabhatók ki a jobbágyokra, rendezi az úriszékhez való folyamodás és a vármegyéhez való fellebbezés, valamint a telekátruházás módját és a falusi bíró, jegyző és esküdtek választásával kapcsolatos kérdéseket. Az egységes, de helyi adatokkal megfelelően kiegészített urbáriumokhoz csatlakoztak az úrbéri tabellák, amelyekben minden egyes úrbéres belső telkének, szántójának, rétjének nagy-