Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

2. Dr. Végh Gyula, az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum főigazgatója ügyvezető-alelnöki beszámoló beszéde

Tekintetes Tanács! Úgy érzem, hogy kötelességet mulasztanék, ha a szerzett tapasztalatok alapján rá nem mutatnék azokra a körülményekre is, melyek meggyőződésem szerint az Országos Magyar Gyüjteményegyetemet a reá ruházott hatáskör betöltésében akadályozzák és talán későbbi reformoknak kiindulópontját képezhetik. Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy azok a kívánságok, melyeknek itt nem csupán a magam nevében, hanem több kartársam nevében is kifejezést adok, kizárólag a reánk bízott intézmények szeretetéből fakadnak és azoknak javát célozzák. Mindenekelőtt legyen szabad ismételten utalnom arra, amit már két év előtt beköszöntőmben is hangoztattam s amit ma, kétévi ügyvezető elnökségem megfigyelései után még inkább vallok, hogy t. i. a Gyüjteményegyelem kötelékébe tartozó intézetek nagyon is heterogén voltában rejlik egyik oka annak, hogy a Gyüjteményegyetem a nemzeti nagy közgyűjtemények megszervezésében, irányításában talán nem közreműködhetik az 1922 : XIX. t.-c. által számára biztosítani kívánt súllyal és tekintéllyel. A Gyüjteményegyetem megalakulása óta számos — ma már számszerint túlsúlyban levő oly intézmény is csatlakozott hozzá, mely nem közgyűjtemény, sőt a nagy közgyűjtemények egész tudományos és gyakorlati feladatkörével csak igen laza vagy éppen semmi összeköttetésben nem áll. Anélkül, hogy ezen intézményeknek kulturális fontosságát tagadni vagy csak kisebbíteni is akarnám, mégis az intézmények között létesített kapcsolat szervellenségében, mesterséges voltában kell látnom magyarázatát annak, hogy ez a kapocs nem lehet más mint formai, bürokratikus, ami sem az intézményeknek, sem a Gyüjteményegyetemnek javára nem válhatik. A természettudományi tanács létesítése már kilátásba helyezi a természettudományokkal, különösen a gyakorlati kutatásokkal foglalkozó intézmények önállósítását szakszerű irányítását. Különválásukkal a Gyüjteményegyetemben központosított közgyűjtemények ismét egységesebben csoportosulnának a Tanácsban és a Tanács sokkal nagyobb szaktekintéllyel érvényesíthetné befolyását a tisztán muzeális ügyek irányításában úgy is, mint a magas kormány hivatott tanácsadója, de egyszersmind a törvény által reá ruházott Önkormányzati hatáskörében is. A Gyüjteményegyetem hatáskörébe utalt kérdésekben kizárólag a szakszerű, minden melléktekintettől mentes szempontoknak kell érvényesülni. Az ily kérdések elbírálására pedig az egyes intézetek vezetőinek és a szakértőkből alakított szaktanácsoknak javaslatai alapján a Tanács illetékes. Ezért tekintem a Tanács legfontosabb feladatának intézményesen sttauált autonómiájának megvédését és kiépítését. Hogy csak egy példát említsek, utalok a nagy közgyűjteményekben őrzött megbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan műkincseknek és történelmi emlékeknek a külföldi kiállítások által mind gyakrabban történő igénylésére. Oly kérdés ez, melyben a döntő szó kell, hogy a közgyűjtemények vagyonát felelősség mellett kezelő Gyüjteményegyetemet illesse meg, mint ahogyan külföldön is az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben a közgyűjtemények felelős vezetőinek javaslata alapján végérvényesen a szakértőkből álló múzeumi bizottságok döntenek. A Gyüjteményegyetem önkormányzatának kereteit az 1922: XIX. t.-c. 3. §-ának 8. pontja értelmében még ezután megalkotandó egyöntetű szabályrendeletek lesznek hivatva tüzetesebben körvonalazni. Önkormányzatunk egyik sarkalatos és az egyes intézetek fejlődésére legmélyebben kiható vívmánya a Gyüjteményegyetem vagyoni és pénzkezelési önállósága. Sajnos, ezen önállóság megvédésére irányuló törekvésünk nem járt mindenkor eredménnyel. így a Pénzügyminiszter úr nem volt hajlandó elismerni a törvény 11. §-ában és a szervezeti és ügyviteli szabályzat 38. §-ának második bekezdésében meg-