Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

azonban csak a széttagoltság hátrányait küszöbölte ki; egy másik nehézség, helyesebben veszély azonban továbbra is fennállott és pedig az, hogy a minisztériumok a központi személyzet kedvezőbb előmenetelének biztosítása végett, tapasztalás szerint, szeretik tagjaik egy részét az alájuk tartozó és Budapesten székelő külső hatóságokhoz előmenetellel kinevezni, amely eljárás lehet igen célravezető tisztán közigazgatási természetű hivataloknál, de rendszerint belső jogosultság nélkül van akkor és dezorganizálólag hat, ha az e célra kihasznált intézmények kifejezetten tudományos jellegűek. Nagy közgyűjteményeink vezető és tudományos állásai valójában nem arra valók, hogy a bürokrácia, a politikai élet vagy a társadalom protegáltjai helyezkedjenek el azokban. Ezeknek a visszaélésszerű állapotoknak csak úgy lehetett elejét venni, hogy nagy közgyűjteményeink egyetemének önkormányzatot adtunk s autonóm jogosítványainak élére oda iktattuk saját személyzetére nézve a kandidálás jogát. De ha ezektől a kedvezőtlen előzményektől el is tekintünk s a Gyűjteményegyetem létesítését pusztán szervezési szempontból nézzük, akkor abból a tapasztalatból kell kiindulni, hogy ahol az intézmények erejét, belső életének és munkásságának intenzitását az organizáció hatalmával növelni igyekeznek, ott nem szívesen hagynak meg rokontermészetű intézeteket izoláltan, mintegy atomizálódva, hanem igyekeznek azokat egy magasabb szervezeti egységbe összefoglalni. Ezt az organizatórius irányelvet különösen szem előtt kell tartani éppen nálunk, hol az együttműködési készség általában csekélyebb s az intézmények inkább taszítják, sem mint vonzzák egymást. A szervezeti összevonást tehát négy nagy közgyűjteményünknél végrehajtottuk. A Nemzeti Múzeum a kötelékébe tartozó hat tárral, u. m. a Széchenyi-könyvtárral, az érem- és régiségtárral, az állat-, a növény- meg az ásványos őslénytárral, továbbá a néprajziak tárával, még elég nagy volt arra, hogy egyedül is megálljon; de az Országos Levéltár régebbi személyzetével az átszervezés előtt már bajok voltak; a Szépművészeti és Iparművészeti Múzeumok tudományos személyzete meg éppen oly csekély számú volt, hogy a különállás komoly nehézségekkel járt, amint azt a Szépművészeti Múzeumnál a jelenlegi nagyérdemű főigazgató kinevezése előtt mutatkozó komplikációk is tanúsítják. így önmagukban kisebb intézetek széthulló és centrifugális elkülönülése helyébe egy összefogó gondolatot kellett állítani, ezeket az intézményeket egy magasabb egészbe kellett összefoglalni. Az ekként létrejött jogi személyiség a Gyüjteményegyetem. Az államtól való ez az elkülönülés és önálló jogi személyiséggé alakulás egyébként kedvező hatással volt az adakozási kedv felkeltésére is, mert az állampénztárba, ahova adóinkat befizetjük, ezenfelül önkéntesen nem igen szolgáltatják be vagyonukat az emberek; az államtól elkülönült Gyüjteményegyetemnek ellenben Apponyi Sándor gróf és hitvese Esterházy Alexandra grófnő átadták nemcsak nagyszerű könyviárukat, hanem többezer holdas birtokukat is. A Gyüjteményegyetem, amint arra már ismételten rámutattam, levéltárunk, továbbá három múzeumunk összefoglalása útján alakult meg. A négy között a létesülés időbeli sorrendjében az első az Országos Levéltár. Felállítását az 1723. évi XLV. t.-c* rendelte el. Az 1867-i kiegyezés, amely ébresztőén hatott nemzeti életünk * 1723. XLV. t.-c. „Országos Levéltér felállításáról s mások leveleinek a királyi kamarákból s a szent Mártonról nevezett szent-pannonhalmi konventből és Erdélyből visszavételéről. Ő császári és királyi legszentségesebb felsége kegyes beleegyezésével azt is megállapították: 1. §. Hogy egyelőre szabad és királyi Pozsony városában, s az országlakó urak házában, általános országos levéltárt állítsanak fel, melybe az országos országgyűlési s más politikai és törvénykezési, bárki kezénél levő, akár a káptalanokban s konventekben őrzött, akár magáncsaládoknál