Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

tükröződik. Ezért az újjászervezett Nemzeti Múzeum a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy folyóiratai és sorozatos kiadványai: a Magyar Könyvszemle, az Archaeologia Hungarica, a természettárak Annalese és a Néprajzi Értesítő, ezenfelül önálló publikációi gazdag és szakszerű tartalommal jelenjenek meg. Vásárlások és adományok révén a muzeális anyag a lefolyt nyolc évben is szépen gyarapodott, amiről a Nemzeti Múzeum az új szerzemények kiállításával a nagyközönség előtt is beszámolt. De a történelmi irányú múzeumok gyarapításának a vásárlásoknál is szakszerűbb és tudományosabb módját az ásatások alkotják, amelyeket különösen a praehistorica, a római és a népvándorlási kor lelőhelyein folytattunk, mert e részben hazánk területe, a keleti és nyugati kultúrának mesgyéjén, egész Európában az egyik legfontosabb lelhely és munkatér. A Szépművészeti Múzeum fejlődésében a most lezárult időkörben legkiemelkedőbb esemény egy fiókintézmény: az Új Magyar Képtár szervezése volt. Az európai múzeumpolitikában szokásos, hogy az eleven művészetet a már művészettörténetivé vált anyagtól különválasztják és az előbbi termékeit külön épületben állítják fel. így járnak el különösen a franciák a Louvre és a Palais du Luxembourg gyűjteményeinek felosztásánál. Az elsőt inkább a történelem, az utóbbit az élet atmoszférája hatja át. Minthogy a Szépművészeti Múzeum anyaházában egyébként is helyszűke mutatkozott, a Gyüjteményegyetem az új magyar képtár céljaira megszerezte a régi Műcsarnoknak Andrássy-úti palotáját, amely akként szabadul fel, hogy az ott elhelyezkedett pedagógiai tanszermúzeumot az intézményredukció során megszüntettük. Ezzel voltaképpen egy új magyar múzeum létesült, amelyben a külföldiek összefoglalva láthatják élő művészetünk különféle irányait. Múzeumpolilikénkban az a gondolat vezetett bennünket, hogy az erőket ne forgácsoljuk szét, ne másod- vagy éppen harmadrangú anyaggal gyarapítsuk gyűjteményeinket, ami a szemlélő érdeklődését alig kelti föl, hanem esetleg több év hitelét is egyesítve, bár ritkán, de elsőrendű muzeális tárgyak megszerzésére koncentráljuk szerényebb anyagi eszközeinket. így vált lehetővé az antik gyűjtemény számára a három alakos attikai síremléknek megvétele, továbbá a régi képtár részére a holland Pieter de Hooch „Olvasó nőjének", meg a német Jörg Breu „A kereszt felállítása" című képének és az újabbkori szoborgyüjtemény részére Tilman Riemenschneider színezett Madonnájának megszerzése. A külföldi modern művészet körében is olyan elsőrendű nemzetközi értékeket sikerült megvásárolni, mint Menzel Adolf „Erdei istentisztelet"-e és Puvist de Chavannes „Magdolnája". Csak természetes, hogy az új szerzeményeknél különös súlyt helyeztünk a XIX. század nagy magyar mestereire s ezek sorában főleg a Munkácsytól, Paál Lászlótól, Székely Bertalantól, Szinyei Mersétől és Benczúrtól származó eddigi anyagot tudtuk sok tekintetben kiegészítő uj szerzeményekkel gyarapítani. Nagy segítségünkre jöttek egyes adományok is, mint Nemes Marcell Greco-féle Madonnája, és Mányoki-féle Rákóczi arcképe, meg a Magyar Nemzeti Banknak Van Dyck Szent János evangélistát ábrázoló örök letété. Ekként Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának munkássága az új magyar képtár létesítésén kívül főleg abban nyer kifejezést, hogy múzeumunk immár sokkal kerekebb egészet alkot, amelyben a művészettörténelem és a magyar művészet egyes korszakai és irányai az eddiginél több reprezentatív darabbal vannak képviselve s emellett korábban összegyűjtött, de raktárszerűen kezelt egész múzeumi gyűjtemény csoportokat, mint a közép- és újabbkori plasztikát, meg a modern szobrászatot ő állította ki első ízben. Ezzel párhuzamosan a múzeum tudományos tisztviselői kara intenzív művészettörténeti tevékenységet fejtett ki, amely nemcsak a megjelent katalógusokban,