Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

8. Számok és dátumok a Gyüjteményegyetem 1922—30. évi történetéhez

A Budapesti Földrengési Obszervatórium: 1. gyűjti és feldolgozza a magyar­országi földrengések makroszeizmikus adatait és ezáltal szolgáltatja a Nemzetközi Makroszeizmikus Katalógus anyagát; 2. műszerei feljegyzéseinek felhasználásával és közlésével a Nemzetközi Mikroszeizmikus Katalógusnak szolgáltat adatokat; 3. elméleti és szeizmológiai vonatkozású gyakorlati vizsgálatokat végez. Elméleti kutatások terén jelentős sikerei voltak az intézetnek. A fészekmélységnek a makroszeizmikus adatokból való meghatározására igen egyszerű módszert dol­gozott ki és foglalkozott a földrengésjóslás lehetőségének kérdésével. Különös siker koronázta a lökéssugár kilépési szögére, a rengés geometriai elméletének lehetőleg feltevésmentes kiépítésére és a hat rengési elem megállapítására irányuló tanulmá­nyokat. Foglalkozott továbbá az intézet az utcai és vasúti forgalom által előidézett mesterséges rengések kérdésével s szakvéleményt mondott számos, a földrengéssel kapcsolatba hozható elemi csapás ügyében. Az intézet a magyarországi rengések makroszeizmikus anyagából az egyes városok, illetve rengések rengésmonografiáin kívül megjelentette az 1882—88, 1894— 1907 és az 1929. évek anyagát, míg az 1908. és 1930. évi anyag kéziratban van készen. A mikroszeizmikus feljegyzésekből pedig kiadta az 1906—19. és 1926—29. évieket, míg az 1920—25. és 1931. évi anyag nyomásra vár. Az obszervatórium műszerei a Magyar Nemzeti Múzeum pincehelyiségében nyertek elhelyezést, irodahelyiségeket eddig a Bölcsészettudományi Kar bocsátott az intézet rendelkezésére. Az intézet jövő munkaprogrammját csak úgy valósíthatja meg, ha a jelenlegi 960 P évi átalánya a békebeli 17.000 a. K. évi javadalmazásához képest jelentékeny mértékben felemeltetnék s ha végre hosszú hontalansága után a célnak megfelelő önálló épületben helyezhetné el s modern földrengésjelzőkkel egészíthetné ki műszerfelszerelését. X. Bécsi A Bécsi Magyar Történeti Intézet programmjának körvonalait gróf Klebelsberg Magyar Kuno, mint a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a társulat 1917—18. és 1921—22-diki Történeti nagygyűlésein, valamint az Orsz. Magy. Gyüjteményegyetem 1922. évi november 18-án tartott alakuló ülésén mondott beszédeiben jelölte meg. Javaslatára a Magy. Tört. Társulat még 1917-ben elhatározta, hogy egy kútfőkiadványt indít meg „Ma­gyarország újabbkori történetének forrásai" cimen s ennek előkészítésére külön bizottságot küldött ki. A monarchia összeomlása átmenetileg minden tervet megdöntött. Az osztrák kormány azonban rövidesen lehetővé tette, hogy a bécsi nagy levéltárakban a tudományos kutatás nemcsak az összeomlás előtt tervezett 1847-iki időpontig, hanem egészen 1894-ig fenntartás nélkül (a bizalmas természetű forrásanyagot sem véve ki) induljon meg. A Bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása gróf Klebelsberg Kuno társulati elnök azon elhatározása által vált valósággá, hogy a Kormányzó Úr Ő Főméltósá­gánál a volt m. kir. testőrség épületében (VII. Museumstrasse 7) a történeti kutatók részére otthont eszközölt ki, hol az intézet 1920-ban megkezdhette működését. A helyiségek berendezését herceg Esterházy Pál, Szalay László államtitkár, gróf Klebelsberg Kunoné, báró Collas Károly h. államtitkár, Pedlow amerikai kapitány és Gundelfingen alezredes adományozták az intézetnek. 1924. év folyamán azonban már a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által rendelt egyöntetű bútorok álltak az intézet rendelkezésére. A palotában működő menzán a tagok mérsékelt árban teljes ellátást kapnak. Az intézeti könyvtár magvát az a harmadfélezer műből álló

Next

/
Oldalképek
Tartalom