Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

8. Számok és dátumok a Gyüjteményegyetem 1922—30. évi történetéhez

a múzeum által rendezett új szerzeményi kiállításon és a Népegészségügyi Múzeum által rendezett „Kuruzslás elleni" kiállításon, 1929-ben az orvostörténeti és a lengyel történeti kiállításon és két kisebb alkalmi kiállításon. A könyvtár évente megjelentette folyóiratát, a Magyar Könyvszemlét, 1925-ben kiadta Irodalmi Leveles Tárunk katalógusának I. kötetét, a címeres levelek katalógusát, a zenei kéziratok címjegyzékének 1—1 füzetét, gróf Széchenyi István könyvtárának címjegyzékét, Zenei levelek a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában c. kiadványát s ezenkívül Rariora et curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből 1925. évi katalógusát. A könyvtár gyarapodásának és forgalmának számszerű képét a túloldali táblázatok mutatják. A könyvtár vezető tisztviselője 1922 december 22-ig dr. Melich János könyvtárigazgató, ettől az időponttól az intézet főigazgatójává történt kineveztetéséig, vagyis 1923 december 15-ig dr. Hóman Bálint igazgató. Utána dr. Lukinich Imre lépett a könytárigazgatói állásba s az ő egyetemi tanárrá 1929 január 24-én történt kineveztetése után bontatott szét a könyvtár adminisztratív tekintetben három osztályra s egyidejűleg szerveztetett meg újonnan a Zenetörténeti Osztály. Az új osztályok vezetésével a következők bízattak meg: a) Könyvtár: dr. Zsinka Ferenc könyvtárnok, akinek 1930 május 4-én történt elhunyta után dr. Jakubovich Emil főkönyvtárnok lett az osztály vezetője. b) Levéltári Osztály: dr. Jakubovich Emil főkönyvtárnok, akinek a könyvtéri osztály élére történt állítása óta a Levéltári Osztály vezetői tisztsége betöltetlen s az ezzel kapcsolatos teendőket főigazgatói megbízás alapján dr. Czobor Alfréd beosztott vármegyei főlevéltárnok látja el. c) Hirlaposztály: dr. Rédey Tivadar főkönyvtárnok. d) Zenetörténeti Osztály: dr. Isoz Kálmán főkönyvtárnok. Az Érem- és Régiségtárnak tíz évvel korábban megkezdett átrendezése 1925 ben 2. Érem- és nyert befejezést és a tár termei ugyanezen év őszén újból megnyíltak a nagyközönség ^égiségtár. számára. A felállítás és rendezés mellett nem szünetelt a gyarapítás munkája sem, habár az anyagi eszközök hiánya miatt nagyobb méretű gyűjtő tevékenységről szó sem lehetett. A rendelkezésre álló javadalomhoz mérten szerényebb keretek között, de igen értékes tudományos eredménnyel folytak az ásatások. 1923-ban Csongrád mellett, Somogy-Jádon, Tápiószecsőn, Tápióságon, a Bükk-hegységben és Nyirlugason ásatott a tár, 1924-ben Tápiószentmártonban, Tiszaszentimrén, Kenézlőn, Velemszentviden, Tószegen, valamint Zsámbokon, 1925-ben Bajóton, Nagyréven, Pusztaistván házán, Balácán és O-Szőnyben, 1926-ban pedig Zagyvapálfalván, Sarkadon, Bodrogkereszturon, Nagyréven, Dunapentelén, Rábapordányon és Mosonszentjánoson folytak az ásatások, melyek eredményei közül különösen ki kell emelni a Balácán kiemelt nagyszerű római mozaikpadlót s az O-Szőnyben talált rendkívül gazdag tartalmú, felbontatlan római szarkofágot. Az ásatások mellett a véletlen leletek is értékes anyaghoz juttatták a tárat. A tár birtokába ily módon került szaporulat legértékesebb gyüjteménytárgyai az angyalföldi lelet darabjai. A történeti gyűjtemény igen értékes gyarapodása a Rákóczi-serleg, melynek jelentékeny vételárát 1926-ban kezdte törleszteni a múzeum. Rendkívüli hitel engedélyezése tette lehetővé ugyancsak 1926-ban a gróf Teleki-féle gyűjtemény 31 értékes darabjának megszerzését. Az ereklyetár legnevezetesebb gyarapodása I. Ferenc József királynak Marschall tanár által készített halotti maszkja, amely 1926-ban került a tár birtokába.