Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója, ügyvezető-alelnöki beszámolóbeszéde

közoktatásügyi miniszter úr által jóváhagyott szervezeti szabályrendelet értelmében az intézet új otthonában Magyar Biológiai Kutatóintézet néven működik. Két osz­tályra tagozódik: a Balatoni Biológiai Osztályra és az Altalános Biológiai Osz­tályra, az elsőnek Hankó Béla egyetemi m. tanár, az utóbbinak Verzár Frigyes debreceni egyetemi ny. r. tanár az igazgatója. Az intézetnél az igazgatókon kívül a Gyüjteményegyetem létszámába tartozó 6 tisztviselő van alkalmazva. A tavaszi és nyári hónapokban idegen szaktudósok is dolgozhatnak az intézetben, s több külföldi szakember már is igénybe vette ezt a lehetőséget. Az új építkezések után vessünk egy pillantást intézeteink belső berendezésére, felszerelésére és tatarozására. Örömmel jegyezhetjük fel itt a Magyar Nemzeti Múzeum orsz. Széchenyi-könyvtárában történt célszerű átalakításokat, nevezetesen a vasszerkezetű új állványok alkalmazását és az olvasóteremnek korszerű fel­szerelését. A svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet felszerelése két új kupolával lett teljesebb. A kisebbiket a Természettudományi Alapból, a nagyobbikat Budapest székesfőváros adományából emelték. Az utóbbiban kapott helyet az új nagy reflektor is, az in­tézetnek legfőbb műszere. Az Országos Levéltár belső berendezése, különösen pedig művészi kiképzése derekasan haladt előre. Ugyanaz a törekvés, amely az Országos Levéltár falfestményekkel való díszítésében nyilatkozott, újonnan épült más intézeteinkben is folytatódik és gyümölcsöket hoz. A tihanyi Biológiai Kutató Intézet és a svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet művészi díszítéséről sem feledkezett meg kultuszminiszterünk és elnökünk, akinek erre vonatkozó tevékeny­ségéből mind határozottabban bontakozik ki emlékszerű díszítő művészetünk fel­élesztésének célzata. Ezzel a gondolatkörrel kapcsolatban kell megemlékeznünk arról az akcióról, mely ugyancsak elnökünk elhatározása alapján avégből indult meg, hogy a kül­földi kollégiumokat magyar művészi alkotásokkal díszítsük fel. Egy sorozat festmény, szobor és iparművészeti tárgy gyűlt ilyen módon össze és fog legközelebb útnak indulni, hogy melegebbé tegye külföldi intézeteink levegőjét és ott egyszersmind hazai művészetünket propagálja. Intézeti épületeink rendbehozása szempontjából nagyfontosságú eseménye volt a lefolyt ciklusnak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a háború alatt és a háborút követő nehéz időkben elmaradt tatarozások pótlására 1927-ben 365.000 pengőt bocsátott rendelkezésünkre. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Szép­művészeti és az Iparművészeti Múzeumok ennek köszönhetik, hogy sikerült meg­oldaniuk azokat a tatarozási munkákat, amelyeknek hosszú szünetelése már^ már gyűjteményeik biztonságát fenyegette. Az eddig tárgyalt intézetek mellé, amelyek már korábban a Gyűjtemény­egyetem kötelékébe tartoztak, egy új intézmény is került a lefolyt ciklusban Taná­csunk fennhatósága alá. Kövesligethy Radó egyetemi tanár úr az 1927. év elején a vezetése alatt álló Földrengési Obszervatóriumnak és Földrengést Számoló In­tézetnek a Gyüjteményegyetem kötelékébe való fölvételét kérte. Igazgató-tanácsunk javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a kettős intézetet Budapesti Földrengési Obszervatórium néven egyesítette és 1927 áprilisában Tanácsunk hatósága alá helyezte. Az intézet azóta az Igazgató-tanácsunk által készített és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által jóváhagyott szervezeti szabályrendelet alapján működik, két tisztviselője a Gyüjteményegyetem létszámába tartozik. Az intézet igazgatását továbbra is Kövesligethy Radó egyetemi tanár úr látja el. A külföldi magyar kollégiumok, melyek közül előbb csak a berlini Coliegium

Next

/
Oldalképek
Tartalom