Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)

I. Alapfogalmak

zösségekben/ válhatott a közös munkának: mulandó hatékonyságit eszközévé* Tul messze vezetne annak részletezése, hogyan igyekezett az ember az élőszónak, a hangnak, a beszédnek ezeket a kezdetben leküzdhetetlennek látszó korlátait kiszélesíteni,kitágítani és hogyan jutott el a beszéd láthatná és maradandóvá tételének - más szóval az Írásnak - a feltalálásáig és hogyan sikerült végül az irás mai fejlett formáit kialakítania* Tény, hogy a termelő munka színvonalának állandó emelkedése, az egyre nagyobb emberi közösségek kialakulása révén létrejött és mind nagyobb mérvű alkalmazást nyert a beszednek, az élőszónak látható és maradandó jelekkel való rögzítése,az irás. Az Íráskultúrának azonban - a beszéd kifejlődéséhez hasonlóao ~ igen hosszú utat kellet* megtennie, mig a legkezdetlegesebb képírástól* a fogalom- és szóiráson át a malis használatos hangirásig eljutotta A legkülönbözőbb korok legkülönbözőbb írásainak is megvannak azonban azok a közös jellegzetességei, melyek minden más hasonló jelenségtől megkülönböztethető vé teszik. Hogy vizsgálódásaink köréből az íráshoz látszólag hasonló rögzitési és közlési módokat eleve kiküszöböljük, mindenekelőtt meg kell határoznunk, mit értünk irás alatt, írásnak nevezzük a beszédnek /az élőszónak, a beszédhang nak/ közmegállapodás szerinti /egyezményes/ látható jelekkel valé rögzítését valamely eszközzel valamely anyagon /felületen/ Az irás tehát a beszédnek az anyagra vetítése, Hem nevezhetjük ezért írásnak azt az eljárást, mellyel nem beszéd-, hanem énekhangot rögzítünk, de nem tekinthető írásnak a gramofon lemez, vagy a magnetofonszalag sem, mert nem látható jelekkel rögzíti a beszédhangot* /A gramofonlemez barázdái ugyan még szabad szemmel is láthatók, de azok jelentését pusztán látásra senki sem tudja megfejteni, megérteni,/ Az irás mondtuk a fenti meghatározásban - egyezményes, közme^állapo- dáson alapuló jelekkel rögzíti a beszédet. Azt jelenti ez a megszorítás, hogy nem vonható az irás fogalmi körébe a beszédnek olyan látható jelekkel való rögzítése, melyeket csak használójuk ismer, azokat csak saját egyéni használatára al- < kai mázta és beszédben kifejezhető gondolatait, tapasztalatait nem óhajtotta alta.uk sem kortársaihoz, sem a későbbi korok em-