Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)
II. Az iratok keletkezése
annak leszögezésével, hogy minden állami és társadalmi szervnek iráshan /iratban/ kell rögzítenie /vagy az érdekelt állampolgárral rögzittetnie/ tevékenységének, működésének mindazokat az eseményeit, melyekhez akár a társadalom, az állam általános politikai, népgazdasági, kulturális, tudományos érdekei és céljai szempontjából, akár az érdekelt állami Vagy társadalmi szerv gondjaira bizott érdekek és célok szempontjából, akár a szerv gondjaira bizott ügyek helyes intézése, vagy a szerv későbbi zavartalan, hatékony működése szempontjából, akár a szerv tevékenysége által magánérdekeikben érintett állampolgárok /magánszemélyek/ szempontjából jelentőséggel biroak 9 vagy akár a közeli, akár a távolabbi jövőbeni ilyen jelen tőséggel bírhatnak® írásban /iratban/ kell tehát rögzíteni a szerv tevékenységének, működésének minden fontos eseményét függetlenül attól, hogy ezek az események hosszabb vagy rövidebb ideig bírnak jelentőséggel, fontossággal* Semmiképp sem kell azonban írásban megörökíteni, iratba foglalni, vagy iratra feljegyezni olyan "eseményeket** vagy olyan ügyviteli mozzanatokat, melyeknek sem pillanatnyilag nincs, sem a későbbiek során nem lesz semmiféle valóságos jelentőségük* fí épp ezen a ponton dől el, hogy valamely szerv általános működése, ügyvitele és iratkezelése helyesen van-e megszervezve vagy sem, más szóval, hogy az ügyvitelben az írásbeliség a válóban szükséges szerepet tölti-e be, a szükséges mérték alatt van, vagy pedig a ténylegesen szükséges mértéket meghaladja* Nem ritka sajnos még ma sem azoknak a szerveknek a száma, melyeknél az írásbeliség értelmetlen túlzásokba téved s tömegesen hoz létre olyan irat-Szörnyeket, melyek fölöslegesen terhelik majd az irattárak polcait és nehezítik meg a valóban fontos iratok megőrzését, kezelését és. felkutatását* Ma, amikor kormányzatunk minden erővel azon fáradozik, hogy az állam-igazgatási szervek és az állampolgárok közötti kapcsolatokat minél közvetlenebbé tegye, hogy az államigazgatást minnél közelebb vigye a néphez, hogy az államigazgatást, igazságszolgáltatást, népgazdasági munkát az összes dolgozók, az egész nép ügyévé tegye, egyetlen állami vagy társadalmi-szerv sem helyezkedhetik a középkori egyházjognak arra a merőben formalista és bürokratikus álláspontjára, mely szerint "ami nincs
