Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

fogják, hanem inkább neki mindenben segédkezet fognak nyújtani. A katonaság ünnepélyes beszállí­tása után az uriszék azonnal megkezdte működé­sét és mindenekelőtt az ezen ügyben érkezett fel­sőbb rendeletek foganatba vételére egy küldöttséget nevezett ki, mely a taksásoknak mind külső, mind belső birtokát egyenkint s a helyszínén maguknak a taksásoknak bevallása szerint összeírja; a mi meg­történvén, a küldöttség elvégzett munkája a perhez csatoltatott. Azután az egész határnak individuá­lis felmérése ítéletileg elrendeltetvén, a földmérő a munkába egész ünnepélyességgel be is vezet­tetett. Ismét folyamodtak ezután az ecsediek, hogy — miután ők a mérést nemcsak gátolni nem fogják, sőt magukat a segítségnyújtásra és a munkálódó mérnöknek minden megtámadástól való mentesí­tésére kötelezik — a katonaság kebelükből mielébb eltávolíttassék. De az uriszék általam figyelmeztetvén ezen községnek félszázadon át ravaszul és vétkes garázdasággal folytatott ellenszegüléseire, valamint arra is, hogy a mostani megadásuk is nem a meg­győződésnek, hanem csupán a jelenlévő katonaság­tól való félelemnek tulajdonítható; a kérést nem teljesítés hanem a katonaságot mindaddig, míg legalább a belső birtok felméretik, helybenhagyatni rendelé oly módon, hogyha a belső birtok felmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom