Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

mint gyermekeinek édes anyja, hanem 1803 óta mint azok természetes és törvényes gyámja is, a reá hárult nagy felelősség teljes tudatában minden igyekezetét arra fordította, hogy gyermekeinek jogait megvédje és sok rendezetlen jószágait jó rendbe hozza. Azért félretéve minden értelmi indokot és min­den egyéb tekintetet, bár igazságosan, de rendíthet­len szigorral vezette a kormányrudat. Ez a czél és ezek a szempontok lebegtek szemei előtt az ecsediek ellen folytatott perben és akkor is, midőn a jobbágyi viszonyok szabályozásáról az 1809-dik év elején kiadta rendeletét, melynek igazi czélját és értelmét a következő módon tárja fel jószág­kormányzója előtt: «Az urbarialis regulatióról kiadott rendeletemnek az a világos czélja, kívánságomnak pedig igaz ér­telme, hogy a jobbágyok tractamentuma akár urbá­riummal, akár szerződéssel egyszer megállapíttatván, a jobbágyokkal való változó és az uraságnak sok alkalmatlanságot okozó bánás megszűnvén, az ura­ság gazdasága is helyes és megmozdíthatlan talpkőre építtessék, jövendőre pedig gyermekeimnek valahára regulázott jószágot adhassak által.» Ezért sürgette annyiszor és igen erélyesen az ecsedi per végleges lebonyolítását, de ebbeli törek­vése és óhajtása az ecsedi lakosok szívós kitartásán és ellenszegülésén hajótörést szenvedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom