Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

A VÉGLEGES REPOSITIO BÍRÓI HATÁRJÁRÁSSAL. A helytartótanács 1810 július 26-án közli a vármegyével ő Felsége parancsát az ecsedi perben : Mivel az ecsediek — mondja a parancs — a világos királyi parancsnak ellenére a határjárást ismételten meghiúsították, a földesuraságot a pusztái használásában akadályozták, a Hályogos nevü kis erdőt pusztították, a nagyecsedi határ fölmérését megakadályozták: mindezeknél fogva ő Felsége legkegyelmesebben elrendelte, hogy a fentemlített makacs panaszolkodók a legszigorúbb kidobás terhe mellett ne merészkedjenek megakadályozni a Nagy- és Kis-Ecsed közti határdombok felállítását, a pusztáknak a földesuraság által történendő használását és a nagyecsedi terület pontos fölmérését, melyet még brachiummal is végre kell hajtani. A helytartótanács utasítja a vármegyét, hogy a királyi parancs végrehajtását felelősség terhe mellett eszközölje mielőbb, az ecsedieknek pedig adja tudtul, hogy ő Felségéhez ne merjenek többé folyamodni. Egyúttal a pert megőrzés végett visszaküldi. A vármegye a királyi parancsot 1810 augusztus 27-én tárgyalja, a mikor az első alispánt, Eötvös Sándort teljhatalommal, akár brachium alkalmazásával is kiküldi a királyi parancs végrehajtására, melléje adván három táblabírót és egy szolgabírót.