Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

beszédek békétlenséget jelentenek és ennek soha jó következése nem lesz.» De ő ezzel nem gondolván, azt viszontagolta : «En azt nem bánom, mivel a bosszúságban többre is vetemedik az ember, mert látom, hogy bennünket törvénytelenül akarnak elnyomni. Eddig még némelyeknek kedveztem, hanem ha így vagyon a dolog, fel fogom fedezni a mit tudok.» Ezek után a bizottság felhívta őket, jöjjenek ki a határhoz, a hol a kisecsedi puszta resignáltatni fog a földes uraságnak és exequáltatni a megítélt bírói költség és fáradtság. Erre ők protestáltak és azt mondották: «Nem megyünk, mert félünk a veszedelemtől és executio alá nem nevezünk semmit, mert a szegény ember jószága nem polyva. Majd meglátjuk, ki fog bennünket erőltetni a megfizetésre. Protestálunk az executio ellen.» A nagy szóharcz után az eljáró bizottság kivonult a kisecsedi határhoz, senki sem követvén őket az ecsediek közül; vissza is helyezte a földesuraságot a birtokba és három ekét az uradalom rögtön bele is állított.* A szántók szántottak ugyan, de mihelyt a bizottság eltávozott, a számosabban kigyüleke*Az eljáró bizottság jelentése a vármegyéhez 1808 november 17. Ecsedben.