Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

maradt ez az ő nyakasságuk folytán, mert hiába akarta az uradalom használni, az ecsediek újra ha­talmaskodtak. Azért az uraság birtokba visszahelyező pert indított ellenük a vármegyénél. A vármegye 1808 november 17-én hozott ítéle­tével a földesuraságot visszahelyezte Kics-Ecsed pusztának további birtokába és szabad használatába s még aznap bizottságot küldött ki Ecsedbe az ítélet végrehajtására, A lakosok igen-igen zúgolódtak és protestáltak az ítélet és a végrehajtás ellen, köztük kivált Molnár István contribuens, a ki gyakran járt Bécsben is. Nem lesz érdektelen az ecsediek, de különösen Molnár István szóharczát az eljáró bizottsággál itt egész terjedelmében adnunk, melyből kitűnik az ecsediek végtelen elkeseredése. Ugyanis, mikor az eljáró bizottság elnöke: Hiripi Szuhányi János alispán megmondotta az adófizető bíró házánál egybegyűlt mintegy húsz főnyi tömeg­nek, hogy a királyhoz Bécsben beadott panaszuk informatióadás végett a vármegyére leküldetett, az öreg Szántó Mihály azt mondotta a jelenlevőknek: «No becsületes város, itt sem órát, sem időt nem kell várni, hanem mindjárt újra küldjünk Bécsbe, mert én úgy gondolom, hogy a nemes vár­megye itten informatiót nem adhat, mert maga tette a törvénytelenséget.))

Next

/
Oldalképek
Tartalom