Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

ment, melyről röviden ezeket referálhatom : A határhányás az ecsedi temetőnél kezdődött a Brachium jelenlétében. Itten csak szóbeli versengések voltak és protestatiók. A határhányásnak körülbelül négy és öt óra között délután vége lévén, midőn az executionalis költségeket követelte volna Szuhányi alispány úr, azt felelték az ecsediek: majd fizetünk bottal!)) Csakugyan pénzzel nem fizetvén az ecsediek, elhatároztatott, hogy a csordából annyi darab marha szakasztassék ki, a mennyinek árából kitelhetik az executiónak díja. Ennek végrehajtására a hajdúvárosiak rendeltettek, kikre számosabb ecsedi lakosok kirohanván puskákkal, fejszékkel és dorongokkal a hajdúvárosiakat űzőbe vették és dorongokkal hajigálták, sőt a mint a Hályogos erdő mellett lévő csordábul a marhákat kiszakasztani kezdették, mégannyi, azon erdőben lappangó ecsedi nép, mindenféle eszközökkel kirohant és a kit értek, jól hátba ütötték, sőt lőttek is a hajdú városiakra kétszer, hogy szinte a csordabeli kiszakasztott marhák szarvain verődött széjjel a serét. Nagy lévén a homok, nagy volt a por is, mivel a Hályogos-erdő mellől egyenesen Fábiánházára hajtották a marhát. Ezen zavar között egy hajdúvárosi is (hihetem, hogy a bunkós bot jól megdobbantotta a hátát), karabélyát az üldözőkre, kiket a por miatt nem láthatott, kisütötte és egy ecsedi primipilusnak a