Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

22,314- sz- a- rendeletet adott ki, hogyha a nagyecsediek földbirtoka nagyobbnak is találtatnék, mint törvényszerűen lenni kellene, azt ne vegyék el tőlük, mivel az már portiófizetés alá jött. Hogy az ecsedi lakosok földbirtoka teljesen tisztázva legyen a területre nézve, a földesuraság folyamodott a vármegyéhez, hogy Nagy-Ecsed határának fölmérhetése czéljából járassa meg a határt Nagy- és Kis-Ecsed között. A vármegye e kérésnek eleget is tett s a kiküldött bizottság 1804 szept. 27-én határdombokkal el is különítette a határt, de a mint az elnök Geötz Ferencz jelentette, a lakosok sem mezei birtokaikat nem mutatták ki, sem a mérnök mellé segítő embereket nem adtak, a miért azután a járási főszolgabíró 1804 okt. 15-én az engedetlen parasztokat bezáratta, a nemeseket pedig följelentette. Nagy-Ecsed lakosai azonban nem voltak megelégedve ezzel a határjárással s panaszt tettek a helytartótanácsnál, hogy az eljáró bizottság elnöke a gróf Károlyiak telj hatalmasa lévén, természetes, hogy azon határjárást a panaszlók kárával az uraság hasznára intézte s ez okból más, részrehajlatlan deputatio kiküldését kérik. Ezt a kérést teljesítette a helytartótanács 1804 okt. 30-án 24,020. sz. a. parancsot küldvén a vármegyére, hogy küldjön ki új bizottságot; a mit Eble Az ecsedi százéves urbéri per tört. 2